HTML

Friss topikok

  • Nola..: Próba (2017.10.10. 23:30) Reklám - új kedvenc blogjaim
  • stella28: Az első bekezdéseddel kapcsolatban: bár ez most nagyon nem tartozik ide, de az az igazság, hogy a ... (2012.08.03. 17:36) Hisztéria és gyűlölet
  • stella28: Számomra az itt boncolgatott probléma borzasztóan érdekes - ugyanakkor, bevallom, bár nem most tal... (2012.08.02. 21:54) Remek írások a burkáról a Galamuson
  • Nola: Köszönöm szépen:) Nagyon kedves vagy:) Ezt kivételen én sem találom rossznak, bár azért látom benn... (2012.06.29. 09:23)
  • Nola: Én inkább firkálmánynak nevezném ezt, mint novellának:) Sajnálom a nagymamádat. Szegény nagypapádn... (2012.06.29. 09:20) Halálomra

MÉM-Siker

2007.01.07. 01:24 Nola

A MÉM-játék második fordulójába (merthogy kettő van neki), szintén meghívást kaptam, előbb Évitől, majd ismét Isten Állatkertjétől, azaz IÁ-tól:) (akiről tudom, hogy valójában azért jelölt meg, hogy ezáltal megtörjön az átok, miszerint minden blog, amit belinkel, előbb-utóbb megszűnik létezni). Ezt a fordulót Rooza indította, s ekképp határozza meg a mostani feladatot:

"Le kell írni öt olyan esetet, amikor sikerélményed volt, amikor nagyon örültél annak, amit csináltál, és esetleg még el is ismerték, amikor büszke voltál magadra."

Ez a forduló számomra is nehezebb volt, de azért összeszedtem az 5-öt:

1. Egyszer kaptam egy osztályfőnöki figyelmeztetőt. Bár igazából nem követtem el bűnt. Csak az osztályteremben fogócskáztunk a szünetben. Márpedig a teremben fogócskázni balesetveszélyes! - mondta a tanárnő és már firkálta is be a figyelmeztetőt. Én meg először nagyon nekikeseredtem, majd amikor otthon kitörő örömmel fogadták a hírt és jól megdicsértek, én is büszke lettem magamra, s másnap már dicsekedve meséltem osztálytársaimnak az otthoni örömünnepről:)

2. Szintén általános iskolában történt: testnevelés órán szabad foglalkozás közben többször is kiszöktünk osztálytársaimmal az iskolán kívülre, majd óra vége előtt visszaszöktünk az udvarba. A tanár meg nem vett észre semmit.

3. Egyszer bent aludtam az OPNI-ban, annak ellenére, hogy tilos volt. Barátnőm, A. alvási problémákkal küzdött, s egy ideig bent tartották, én meg elmentem hozzá látogatóba. Mivel szobatársa épp nem tartózkodott ott azon a héten, így én kényelmesen ott tölthettem az éjszakát. A reggeli vizit elől a WC-ben találtam menedéket. Később A. a szobába hozta nekem a reggelit: kevéske kenyeret és egy pohár moslék ízű kávét vagy kakaót, igazából nem tudnám megmondani, mi volt az. És mielőtt még bárki a szememre vetné, hogy elettem a betegek elől a kosztot, a magam védelmében el kell, hogy mondjam, hogy az osztályon lakók többsége anorexiás volt, akik jó, ha egy falatot ettek reggelire. Igazából erre nem illenék büszkének lennem, de mégis az vagyok, mert olyan ügyesen megszerveztük A-val az elrejtőzésemet, hogy senki nem vett észre. Másrészt meg sikeresen áthágtam egy szabályt. (Ha az eddigieket összesítem, úgy tűnik, hogy én akkor vagyok magamra a legbüszkébb, ha áthágok valamilyen szabályt:))

4. Egyszer megnéztem tíz percet az Amerikai pitéből. (Kíváncsi voltam, mit esznek rajta középiskolai osztálytársaim...)

5. Ma reggel korán fel tudtam kelni.

És a szokásos 5 blogger: Évi, , BéDéKá, Gyurcsány Ferenc, meg az Emilek.

2 komment

Címkék: mém

A bejegyzés trackback címe:

https://nola.blog.hu/api/trackback/id/tr6726757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

évi 2007.01.07. 13:05:31

Gratulálok!
Az Amerikai pitéből én még egy percet sem tudtam megnézni:)

Nola 2007.01.08. 13:11:47

Köszönöm! Büszke is vagyok magamra nagyon:)