HTML

Friss topikok

  • Nola..: Próba (2017.10.10. 23:30) Reklám - új kedvenc blogjaim
  • stella28: Az első bekezdéseddel kapcsolatban: bár ez most nagyon nem tartozik ide, de az az igazság, hogy a ... (2012.08.03. 17:36) Hisztéria és gyűlölet
  • stella28: Számomra az itt boncolgatott probléma borzasztóan érdekes - ugyanakkor, bevallom, bár nem most tal... (2012.08.02. 21:54) Remek írások a burkáról a Galamuson
  • Nola: Köszönöm szépen:) Nagyon kedves vagy:) Ezt kivételen én sem találom rossznak, bár azért látom benn... (2012.06.29. 09:23)
  • Nola: Én inkább firkálmánynak nevezném ezt, mint novellának:) Sajnálom a nagymamádat. Szegény nagypapádn... (2012.06.29. 09:20) Halálomra

Lovaglás - az alapok

2008.08.11. 20:58 Nola

A hétvégét anyu középiskolai barátnőjénél, Moszatnál (nem a blogteresnél!) és a férjénél, Öcsinél töltöttük lajosmizsei tanyájukon. Volt ott mindenféle állat: a cserfes, minden tojásrakásnál izgatottan kotkodácsoló tyúkok, valamint a tekintélyt parancsoló Kornél kakas, a hápogó, mosolygós kacsák, a félénk, fürge nyulak, továbbá négy macska, Teca, a kényelmes és nagydarab, Ficni, a fehér, barna foltokkal, Pongrác, a kedvesen odabújós, dorombolós, ugyanakkor karmolós és harapós cirmos és Cinka, a hófehér ebszerető cica. Aztán ott volt Batyu, a hatalmas, kedves, nyugodt, okos tekintetű és sajnos kissé beteg bernáthegyi keverék és Csupor, a huncut, vidám, pajkos és folyton ugráló kis fekete puli. És végül, de nem utolsó sorban, a gyönyörű lovak: a fehér színű, nyugodt és barátságos apa, Fülöp, aki régen a Penta nevet viselte és felesége, a barna színű, visszahúzódó Borka, akit régen Sóhajnak hívtak, mert mindig sóhajtozik, majd fúj egyet:) és gyermekük:), a még csikó, szintén barna, kíváncsi és eleven Fruska.
Ez nekem egy igazi földi paradicsom volt, imádom az állatokat! Mindig is állatmániás voltam. Így aztán igazán élveztem a két napot, pláne, hogy Moszat, aki lovasoktató, meg is tanított nekünk néhány alapdolgot.

Ültem már lovon ezelőtt is, három alkalommal, egyszer egy "normál" lovon, kétszer meg pónin, de mindhármon csak egy-két percig, s úgy, hogy vezették a lovat, méghozzá igen lassan, csupán csak ki lehetett próbálni, milyen lovon ülni. Az egyik "kipróbálás" az általános iskolai udvaron történt, ahova a Törökbálinti Lovastanyáról hozták a lovakat, pónin meg a Safari Parkban és az Állatkertben ültem. Ja és a Safari Parkban ültem tevén is:) Azt hiszem, egy két púpún, a két púpja között. Arra emlékszem, hogy jó nagy volt oldalra a kilengése, mintha részeges lett volna:) Viszont igazán eddig a hétvégéig még nem lovagoltam.

Moszat mindhármunknak tartott leckét, anyának, nekem és a húgomnak. Anyu már csütörtökön lement Lajosmizsére, mi csak szombaton követtük Lívivel. Szombaton aztán én vállaltam az első lovasleckét. Tanáraim Moszat és Fülöp voltak. A lovaglás egyébként igen nehéz, mármint elsőre, elsajátítani a megfelelő ülést és mozdulatokat és erő is kell hozzá rendesen, meg lazaság. Na nekem ez utóbbiból nemigen volt (sosem), de az előbbiek egészen jól mentek. A legfontosabb, hogy ne féljünk a lótól. Én nem féltem. Na jó, először egy picit ijesztő volt hatalmas termete és a tudat miatt, hogy simán felrúghatna, de ez hamar elmúlt, hisz, mint mondtam, Fülöp igen rokonszenves, kedves jószág. Egy kicsit ugyan szemtelen, de azért jó fej.

Moszat lovaglás előtt mindig letakarítja a lovat. Először is kiszedi a szőréből a port, jól lekeféli, majd megfésüli a sörényét és a farkát. Végül a patákat tisztítja meg. Ezután felhelyezi a nyerget és a kantárt (meg még a miegyebeket, már ha van miegyéb:), ezt most nem tudnám megmondani). És már indulhat is a lovaglás.

Az alapok:

Felszállás. Markoljuk meg a nyerget két kézzel, egyik lábat a nyeregbe, majd gyorsan, nagy lendülettel pattanjunk föl a lóra:), vessük át rajta a másik lábunk és már nyeregben is vagyunk. De nem szabad túl nagy lendületet venni, különben a másik oldalon azonmód le is pottyanunk.
Leszállás. Nyereg megfog, egyik láb kiakaszt, átveti a lovon a szabaddá vált lábat és leugrik, mindezt gyorsan.

Helyes tartás. Egyenes hát, kicsit akár hátra is lehet dőlni, de legjobb a függőleges tartás. Előre viszont semmiképp se dőljünk! A hasat ne toljuk ki, húzzuk ki magunk. Ugyanakkor legyünk lazák, vállakat, kezeket leengedni. A karokat, kezeket minden görcsösség nélkül, lazán tartani a testünk mellett. A kezek kb. tíz centivel legyenek a ló háta fölött. A kantárt négy ujjal markoljuk meg és az így behajlított négy ujj és a hüvelykujj közé fogjuk a kantárt erősen, ugyanakkor a karok továbbra is legyenek lazák és adjuk oda a kantárt a lónak, ne húzzuk! Adjunk teret neki. A két kéz közel legyen egymáshoz, a kantár viszont ne legyen kifeszítve a két kéz között, rá kell hagyni egy kicsit középen.
A lábfejünket kicsit fordítsuk befelé mindkét oldalt. A sarkakat nyomjuk le. A kengyel ossza a lábfejet egyharmad-kétharmad arányban, úgy, hogy előrefelé lógjon ki a lábfej egyharmada, hátrafelé pedig a kétharmada.
Üljünk középen, a ló fejével egyvonalban, a nyeregben viszont kicsit elöl. Fejet fölemelni és előre nézni a ló feje fölött.
Azt hiszem, kb. ennyi.

Beindítás. Gázt úgy adhatunk, hogy egyik lábunkkal oldalról erőteljesen megbökjük a lovat. No nem megrúgni kell! Csak erőteljesen, láb által éreztetni vele, hogy most indulni szeretnénk. A kantárt nem szabad közben meghúzni (gyakori hiba), mert az a lónak a megállást jelzi, tehát a kantárt ilyenkor adjuk oda neki. Csípővel, fenékkel pedig lökni kell rajta egyet előrefelé. Mindezt gyors egymásutánban. És ilyenkor elvileg elindul a ló, de nekem nem mindig akart, inkább legelészett:) Ezért is írtam korábban, hogy Fülöp egy kicsit szemtelen volt:) Moszat szerint különben ezt nehéz elsajátítani.

Fékezés. Szorítsuk meg térddel két oldalról a lovat, csípőnket és fenekünket nyomjuk lefelé, nyomjuk a nyeregbe és húzzuk meg a kantárt. Ezt is gyorsan, szinte egyszerre hajtsuk végre.

Lovaglás, lovas séta vagy mi. A már fent leírt helyes tartás megvalósítása mellett a másik fontos dolog, hogy ráhangolódjunk a lóra. A csípővel, fenékkel lazán követni kell a ló mozgását, rá kell hangolódnunk, rá kell bízni magunkat, hagyni kell, hogy vele mozogjon alsó felünk, miközben a felsőtest, a lábak elhelyezkedése, tartása változatlan.

Tanügetés. Az ügetés egy könnyebb, ugyanakkor kényelmetlenebb formája. Nem teszünk semmi erőfeszítést, csak engedjük, hogy dobáljon a ló, csak hagyod "tehetetlenül", hogy történjen, aminek történnie kell:) Ilyenkor kicsiket dobál a ló, úgyhogy ez nem vészes, de azért vigyázni kell, hogy középre huppanjunk vissza, ne csússzunk félre.

Ügetés. A ló ekkor már gyorsabban üget, nagyobbakat is dob rajtunk. Az ügetésnél már nem maradhatunk nyugton, nekünk is aktívnak kell lennünk. Amikor a ló dob, akkor térddel össze kell szorítani két oldalról a nyerget, majd föl kell állni a nyeregben, s közben a láb, karok, kezek ugyanúgy kell maradjanak. Na ez a fölállás igazán nehéz egy mozgó lón, azzal a testtartással. Nekem sem ment elsőre, pedig nekem erős lábam van, jó a testfelépítésem, de aztán hamar belejöttem. De állítólag ezt is elég nehéz elsajátítani. Mikor dob a ló és fölemelkedünk, a csípőt kicsit előre kell tolni, de csak kicsit, majd visszaülni a lóra, visszaüléskor ismét megszorítva két oldalról a térdünkkel. Aztán már jön is egyből a következő dobás, úgyhogy újból el kell emelkednünk a lótól, majd vissza. A másik nagy nehézség ilyenkor a lábmunkán és a helyes testtartás megőrzésén túl, hogy követni tudjuk a ló ütemét, fel tudjuk venni a ritmusát. Nekem ez ment nehezebben, de aztán ez is sikerült. Azt hiszem, Moszat azt mondta, hogy az a legjobb, ha akkor állunk fel, amikor a ló a mellső lábait teszi le, ezt viszont egy kezdőnek a ló hátán igen nehéz érzékelnie, úgyhogy mindig szólt nekem, mikor álljak fel. Ha nem jókor sikerült, akkor pedig szólt, hogy egy ütemet hagyjak ki, s a következőnél álljak ki a nyeregből. Ha sikerül és jól lovagoljuk meg a lovat, akkor az állat is érzékelhetően jókedvűen üget, a fejét lehajtja a fűig, majd fölemeli, majd ismét lehajtja és ismét emeli, ahogy kedve tartja. A kantárt mindig oda kell adnunk neki, ami azt jelenti, hogy "hosszú pórázra" kell engednünk, még véletlenül sem azt, hogy elengedjük! Azt soha nem szabad, mégha leesünk a lóról, akkor is fogni kell a kantárt, hisz azzal megkapaszkodhatunk és a lovat is megállíthatjuk.

Azt hiszem, ennyi. Ami elég sok, ahhoz képest, hogy csak két napot töltöttünk náluk és napi egy órát lovagoltunk. Moszat azt mondta, hogy olyan jól ment nekünk, nekem és a húgomnak is, hogy olyasmit is tanított nekünk, amit csak az ötödik, tizedik órán szokott. Anyunak is jól ment, a korához képest igen jól ülte meg ő is a lovat.

Lovagláson kívül a többi állattal való foglalkozással, némi olimpianézéssel, nyugodt üldögéléssel és sportolással töltöttük az időt. Megemlékezvén anyu és Moszat hősi sportolói múltjáról, Moszat gerelyt és diszkoszt bérelt. Úgyhogy a két régi sporttárs és barátnő ismét élhetett kedvenc sportjainak, s mi is kipróbálhattuk ezeket húgommal. Nekem viszont ezekhez nem volt igazán türelmem, a lépéskombináció, test- és kartartás elsajátítása számomra elég nagy macera volt. Nem is nagyon igyekeztem hát megtanulni, csak valamelyest, néhány főbb dolgot, inkább azzal voltam elfoglalva, hogy végre dobálhassak:) Leírnám a gerely- és diszkoszlépéseket is, de már nem nagyon emlékszem rájuk, meg amire emlékszem, azt sincs kedvem leírni:) Anyu szörnyülködne, ha most ezt olvasná:), ő ugyanis nagyon jó gerelyhajító volt. Ezenkívül még lőttünk nyilat is a húgommal, de az se nagyon tudott lekötni, meg nyílat már lőttem is régebben, úgyhogy ez nem volt különösebben érdekes számomra.

Összességében nagyon jó volt a hétvége, beszélgettünk, finomakat ettünk, szombat este megnéztük a Suttogót, mert hát ezen a hétvégén mégiscsak a lovaké volt a főszerep és kipihentük magunkat.

Szólj hozzá!

Címkék: napló állatiság moszaték

A bejegyzés trackback címe:

https://nola.blog.hu/api/trackback/id/tr33611311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.