HTML

Friss topikok

  • Nola..: Próba (2017.10.10. 23:30) Reklám - új kedvenc blogjaim
  • stella28: Az első bekezdéseddel kapcsolatban: bár ez most nagyon nem tartozik ide, de az az igazság, hogy a ... (2012.08.03. 17:36) Hisztéria és gyűlölet
  • stella28: Számomra az itt boncolgatott probléma borzasztóan érdekes - ugyanakkor, bevallom, bár nem most tal... (2012.08.02. 21:54) Remek írások a burkáról a Galamuson
  • Nola: Köszönöm szépen:) Nagyon kedves vagy:) Ezt kivételen én sem találom rossznak, bár azért látom benn... (2012.06.29. 09:23)
  • Nola: Én inkább firkálmánynak nevezném ezt, mint novellának:) Sajnálom a nagymamádat. Szegény nagypapádn... (2012.06.29. 09:20) Halálomra

Láthatatlan kiállítás

2008.10.28. 21:50 Nola

Annyira nagy hatással volt rám, hogy repetáznom kellett belőle, összesen háromszor éreztem a kiállítást: voltam Ancsuval, Ágival és Orsival; meg Feliciánnal; meg Timivel, Tituszkával és Timi egy barátnőjével is. Utolsó alkalommal azonban inkább már csak buliból mentem el. Azt hiszem, inkább csak az első egy-két alkalommal lehet érdekes a kiállítás.
A kiállításnak van egy látható része: a falakon képek híres vakokról, valamint kis írások, ismertetők, pl. megtudhatjuk, hogyan segíthetünk egy vak embernek a közlekedésben vagy hogy hogyan működik a Braille-írás. Megismerkedhetünk a vakok hétköznapi használati tárgyaival is: domború dominó, tej forrását jelző eszköz, zoknipárosító a mosáshoz, hangos mérleg, hangos óra, domború óra (12-nél, 3-nál, 6-nál és 9-nél több elhelyezett "pötty"), nagyító eszköz olvasáshoz gyengénlátóknak és domború festmény. Van lyukacsos táblás sakk, melybe bele kell tűzni a sakkfigurákat, vannak Braille-írással készült könyvek és persze Braille-írógép is. Harmadik látogatásomnak is volt haszna a bulin kívül: akkor tanultam meg írni a Braille-írógépen. Első és második alkalommal nem próbáltam ki, mert nem akartam ott a sok látogató előtt bénázni:), de harmadszorra kevesen voltunk és akkor sikerült is elsajátítanom, hogyan kell a gépet használni. Persze fejből nem tudok írni:), még kéne hozzá a Braille abc, de már értem a működését. Állítólag igen hosszú idő, míg valaki megtanulja ezt az írást. Mindezeken kívül kipróbálhattunk még egy számítógépet is, melyre vakoknak tervezett programot telepítettek (Jaws program), aminek következtében marha idegesítő volt a gép használata: a program ugyanis mindent kommentál. Elmondja, hogy éppen hol állunk az egérrel, hogy mire klikkelünk, de ha csak éppen egyhelyben áll az egér, akkor is felsorolja, hogy milyen ikonok, menük, stb. közül választhatunk. De persze így legalább ők is tudnak számítógépezni, "olvasgatni" a neten.
A tárgyak bemutatása, kipróbálása és némi beszélgetés után kezdetét veszi a túra a vaksötétben, megismerkedünk a kiállítás láthatatlan részével. A kiállítás célja, hogy a vakok hétköznapi életét mutassa be, hogy megmutassa a látóknak, milyen az ő életük, hogy egy kicsit mi is átérezhessük, milyen lehet vaknak lenni. A láthatatlan részben különböző helyiségeket, élettereket rendeztek be: kert, utcarészlet, konyha, piac, múzeum és bár. A legjobban nekem a múzeum tetszett a letapogatható szobrokkal, oszlopfőkkel. Ezeken a helyeken kellett nekünk vak vezetőnk segítségével végigmenni, pontosabban tapogatózva, ügyetlenkedve végigtotyogni. Kb. 10-15 fős csoportokat visznek be egyszerre, hogy elférjünk, ne ütközzünk folyton egymásnak, persze így is sokszor találkoztunk egymással:) Ilyenkor elnézést kértünk. Ha nekünk jöttek, nem haragudtunk és nem éreztük rosszul magunkat, ha idegenek értek hozzánk. Segítettünk a másiknak, ha meg akartunk mutatni nekik valamit, odavezettük a másikat vagy odatettük a kezét. Viccelődtünk, jól éreztük magunkat. Sokkal oldottabb volt a hangulat, mint kint, a látható részben. Talán amiatt - ahogy az egyik vak vezetőnk is megjegyezte -, hogy a sötétben kikerülünk a tekintetek folyamatos kontrollja alól. A vezetőkkel beszélgetni is lehetett az egész (kb. egy órás) úton, a bárban le is ültünk és hosszabban társalogtunk, közben enni-inni is lehetett. Vezetőink lelkesen válaszoltak minden kérdésre, még ha mégoly hülyeség is volt az (bár ők azt mondták, nincs hülye kérdés). Tetszett a közvetlenségük, nyíltságuk.
Az egy órás túra elején erős félelem fogott el, a teljes sötétség miatt, s hogy esetleg megsérülhetek, eleshetek, beüthetem magam, amiatt, hogy olyan sebezhető és elesett vagyok. A végére aztán ez elmúlt a jó hangulat, a vezetők kedvessége, az izgalmas tapasztalat miatt, s egészen megszoktam a sötétet. De azért mégis jó volt meglátni a fényt.
Odakint aztán összegeztünk, beszélgettünk tovább, folyt tovább a párbeszéd. Végül köszönetet mondtunk vezetőinknek.

Első alkalommal igen erőteljesen hatott rám a kiállítás, mély, feledhetetlen nyomot hagyott bennem, döbbenetes élmény volt és igen hasznos tapasztalás. Én elég empatikus ember vagyok, de ennek köszönhetően még jobban megértem a vakokat és sokkal jobban át tudom érezni, milyen lehet nekik, mint előtte. Hallottam az Ability Parkról is Tituszkától, ahol szintén megismertetnek a vak létformával, de megtapasztalhatod azt is, milyen tolószékkel közlekedni a hétköznapi akadálypályákon és némi jelbeszédet is tanítanak. Engem ezek is nagyon érdekelnek, majd ezeket is kipróbálom egyszer. Igen fontosnak tartom, hogy minél jobban megértsük a másikat, törekedni kell erre. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb, mindennél fontosabb, hogy valaki jó ember legyen, azaz toleráns, empatikus, megértő, segítőkész, figyelmes, nagy betűs EMBER.

A kiállítás honlapja:

www.lathatatlan.hu/

Szólj hozzá!

Címkék: kiállítás napló

A bejegyzés trackback címe:

https://nola.blog.hu/api/trackback/id/tr89737471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.