HTML

Friss topikok

  • Nola..: Próba (2017.10.10. 23:30) Reklám - új kedvenc blogjaim
  • stella28: Az első bekezdéseddel kapcsolatban: bár ez most nagyon nem tartozik ide, de az az igazság, hogy a ... (2012.08.03. 17:36) Hisztéria és gyűlölet
  • stella28: Számomra az itt boncolgatott probléma borzasztóan érdekes - ugyanakkor, bevallom, bár nem most tal... (2012.08.02. 21:54) Remek írások a burkáról a Galamuson
  • Nola: Köszönöm szépen:) Nagyon kedves vagy:) Ezt kivételen én sem találom rossznak, bár azért látom benn... (2012.06.29. 09:23)
  • Nola: Én inkább firkálmánynak nevezném ezt, mint novellának:) Sajnálom a nagymamádat. Szegény nagypapádn... (2012.06.29. 09:20) Halálomra

Magyar filmek

2008.10.28. 22:01 Nola

Mostanában jónéhány magyar filmet láttam, ami igazán tetszett. Vegyük őket sorra.

Hogy egy könnyedebbel kezdjek (igazából ez az egy könnyed a filmek közül): Buheramátrix. Ütős kis vígjáték, egészen szórakoztató, remek poénokkal. A film nem akar mást, csak szórakoztatni, kikapcsolni, melynek teljes mértékben eleget tesz, rég nevettem magyar filmen ennyit. Timivel és barátnőivel néztük meg a Tér-film-zene fesztivál keretében a Westend tetején ingyenesen egy kellemes nyári estén.

Szintén ütős, egyúttal kiűtős film a Taxidermia, melyről már írtam korábban. Ezt már régebben láttam, most két okból említem meg. Egyrészt a honlapja miatt, ami szerintem kurva jó, pláne, hogy magyar filmek honlapjaira nem szoktak sok gondot fordítani. Másrészt meg azért, mert ez a film is felmerült bennem, mint lehetséges ajándék Randy-nek. Végül úgy döntöttem, akármilyen kiváló színész is, nem ezzel ajándékozom meg. Mindenképpen valami szépet akartam adni neki, nem giccseset, hanem szépet. És igazat. Ez utóbbinak a Taxidermia, úgy érzem, megfelel, de nem mondanám szép filmnek, inkább gyomorforgatónak:) Így hát Pálfi György alkotása kiesett a játékból.

És ekkor kerültem bajba. Mindenképpen magyar filmet akartam adni Randy-nek. Valami komoly filmet, ami megmutatja az igazságot, a valódi emberi lényeget, őszinte, mélyre hatoló, feltáró mű, ami kíméletlen, s minden alakoskodást, álarcot nélkülöző, a csupasz valóságot ábrázoló. És emellett szép. És (viszonylag) modern és izgalmas.
És én nem ismertem ilyen magyar filmet. Na nem mintha túl nagy filmes ismeretem lenne, ezért is voltam nehéz helyzetben. Aztán hamar eszembe jutott Tarr Béla. Sokat hallottam már róla, de még nem láttam tőle egy filmet sem. Felmerült még bennem Grunwalsky Ferenc neve is. Tőle a Táncalakot láttam, amit zseniálisnak tartok! (de szívesen megnézném újra!). Viszont mivel nem ismerem Randy ízlését, nem tudtam megítélni, hogy ez nem túl elvont-e már neki, így nem ezt választottam. Úgy döntöttem, mindenképpen beszerzek néhány filmet Tarrtól. A Sátántangóból láttam már korábban egy részletet, a "tehenes jelenetet", s az igazán lenyűgözött, vagyis ez rossz szó, nagy hatással volt rám, egészen beleborzongtam, hihetetlen az atmoszférája. Először ezt a filmet akartam Randy-nek ajándékozni. Aztán, mikor megtudtam, hogy hét és fél órás, arra gondoltam, inkább mással lepem meg a szülinapjára:) Két Tarr-filmet tartottam még esélyesnek arra, hogy ajándék legyen belőle: a Kárhozatot és a Werckmeister harmóniákat.

Beszerző körútra indultam hát, melynek során találkoztam a Saturn polcain az Indul a bakterházzal. Eszembe jutott, hogy talán ez is jó ajándék lenne, de aztán hamar el is vetettem az ötletet, mert mindenképp a fent leírt típusú filmet szerettem volna Randy-nek adni, meg azt hiszem, amúgy sem volt hozzá angol felirat. Aztán megpillantottam a Fehér tenyeret. Ezt sem láttam még azelőtt, de sokat hallottam már erről is, s hirtelen felindulásból megvettem. Ott volt még a Szindbád is, de mindenképp valami modernebbet akartam. Tarrt azonban nem találtam. Volt ott jópár magyar film (bár azért nem túl sok), de Tarr Béla-film nem volt! Szégyen! Pedig külföldön elismert és van, ahol népszerű is, nálunk persze nem. Nagyobb dvd-üzletekben nem kapható Tarr-film. Talán kisebbekben, ahol művészfilmeket lehet kapni, megtalálható. Én végül neten rendeltem a Dividotól egészen olcsón és pár napon belül már át is vehettem a Váci utcában.

Aztán itthon megnéztem őket szépen sorban.
A Fehér tenyérről igazából már sejtettem, hogy nem rá esik majd a választásom, de gondoltam, hátha, meg amúgyis meg akartam már nézni. A filmet Hajdu Szabolcs rendezte, életrajzi film, s az ő testvéréről, tornász öccséről, Hajdu Zoltán Miklósról szól. A felnőtt Zoltánt Zoltán saját maga alakítja. A film eleje nem igazán volt kedvemre való. A szokásos sztori: a szegény kisfiút (és társait) lelki és fizikai terror alatt tartja a csúnya gonosz vén edzőbácsi. A kisfiút sajnálni, a gonosz edzőt pedig utálni kell. Unalmas. De reménykedtem, hogy ennél azért több lesz a film. Aztán így is lett. Bejött az amerikai szál: a már felnőtt fiú edzőnek áll, s egy igen keményfejű és pimasz tanítványt kell versenyre felkészítenie. Eleinte harcolnak egymással, de végül sikerül őt betörnie, főhősünk pedig betervez egy végső visszatérést, ő is indulni készül a magyarországi versenyen. A Magyarországon játszódó gyerekkori történetet és a későbbi amerikai edzősködős szálat egymással párhuzamosan láthatjuk. Bár ettől a dupla száltól még mindig nem tartottam jó filmnek a Fehér tenyeret, de legalább már szórakoztatott, nem untam. Ami miatt végül mégis megszerettem, az a film utolsó harmada. Ennek érdekes rendezői megoldása miatt nyerte el a tetszésemet. A magyaroszági versenyt ugyanis dokumentarista stílusban láthatjuk. Interjúk (Csisztu is riporterkedik) és élethű, dokumentumszerű versenyjelenetek, mintha csak egy valódi sportközvetítést látnánk a tv-ben. Összességében nem rossz film, a közönségfilmhez képest szokatlan megoldás a végén pedig nagyon jó ötlet, de nem egy igazi művészfilm, nem egy olyan műalkotás, amit Randy-nek szántam:)

Maradt tehát a két Tarr-film.
A Kárhozatot Tarr Béla egyik legjobb filmjének tartják. A legjobb sokak szerint a Sátántangó, azt szokták mondani, az a fő filmje. Méghozzá azért, mert egyedi rendezői stílusát ott tudta igazán kibontakoztatni. Tarra jellemzőek a hosszú beállítások, igen sokáig láthatunk egy-egy jelenetet vágás nélkül, s a legtöbb jelenetben a szereplők szinte mozdulatlanok, alig van némi mozgás. A filmeket nézve emiatt sokszor olyan érzés fogja el az embert, mintha egy festményt vagy kiállítást nézne. Fontos szerepet kapnak a hangok és zörejek is. Filmjei áltában kisembereket mutatnak be, s nincs bennük sok történet, nem az a lényeg, a hangsúly a szereplőkön, az ő lélekállapotaik bemutatásán, érzések, hangulatok átadásán, az atmoszféra megteremtésén van. Lepusztultság, nyomasztó hangulat, kilátástalanság érzése, sötétség valós és átvitt értelemben. Súlyos mondatok, melyeket Krasznahorkai Lászlónak köszönhetünk. Az ő műveiből készült ugyanis a Sátántangó (Sátántangó), valamint a Werckmeister harmóniák (Az ellenállás melankóliája), s a Kárhozatnak is ő írta a forgatókönyvét. Kiemelném Tarr csapatából még Víg Mihályt, a zeneszerzőt, aki többek között a Werckmeister gyönyörű zenéjét is szerezte. A filmek jellemzői még a fekete-fehér képek, a misztikus, hátborzongató hangok, zörejek, s a hipnotikus erejű jelenetek. Jónéhány ilyen jelenet van Tarr filmjeiben, s ezek örökre bevésődnek az ember agyába. Ilyenek például a nyitójelentek: a Sátántangóban a tehenes, a Kárhozat elején a csillés, a Werckmeister harmóniákban pedig a kozmoszos kocsmai jelenet. Ebben a lírai, szép jelenetben Valuska (akit Lars Rudolph alakít) a kocsmában időző szeszkazánoknak mutatja meg, hogyan működik a kozmosz. Szereplőket választ ezek közül az egyszerű emberek közül, egyik a Nap, másik a Föld, harmadik a Hold, s ők Valuska instruálásának megfelelően imitálják az égitestek forgását és keringését.
"Valuska az egyszerű embereket csillagokká, bolygókká alakítja át különös mutatványában. Ha csak egy kis időre is, de kizárja a körülöttük lévő kocsma szűk világát, és naggyá, a kozmosz részévé teszi őket. Megható, ahogyan az ittas vendégek követik Valuska utasításait, és mozdulataikkal utánozzák a planéták keringését, mindezt Víg Mihály gyönyörű zenéjére."
A Valuskát alakító fiú tekintete ijedt, ártatlan, csodálkozó, szomorú és fájdalommal teli, Tarr emiatt is választotta őt filmje főszereplőjévé, sőt, egyáltalán miatta döntött úgy, hogy megcsinálja a filmet. A történéseket Valuska szemszögéből követhetjük nyomon.
Szintén hipnotikus, emlékezetes jelenet a bálnás jelenet, mikor Valuska a városba érkező cirkuszi kocsiban szembesül az óriási döglött bálnának, ennek a különleges, távolról érkező animának a tetemével, melynek látványa, megjelenése annyira abszurd az isten háta mögötti kis faluban. Körbejárja a teremtményt, s mélyen a lény szemébe néz, talán azt keresi, honnan jöttünk, kik is vagyunk valójában. A kedvenc jelenetem.
De szintén nagy erejű jelenet még a tömeg hosszú menetelése, majd tébolyult, kegyetlen kórházi ámokfutása és rombolása is.
"A Werckmeister - mely talán az életmű legszomorúbb alkotása -, azonban már nem a bizakodásról, hanem a melankóliáról és a totális reményvesztettségről szól. Hiába Valuska végtelen jósága, a pusztulást még ő sem tudja megakadályozni."

Az idézeteket Zalán Márk prae portálra írt cikkjéből vettem. Még néhány gondolat onnan:
"Sokan szeretik összehasonlítani Tarr alkotásait Andrej Tarkovszkij művészetével, és bár Tarr tiszteli is őt, élesen megkülönbözteti a két rendező világlátását az, hogy az orosz direktor hisz Istenben, Tarr viszont nem. Ő az emberekben hisz. Vagy, ahogy ő maga fogalmazta meg egyszer oly találóan: míg Tarkovszkijnál az eső megtisztít, nála sarat teremt."

"Nem könnyű megmondani, miért szeretik a fiatalok Tarr Béla filmjeit. Talán ők is unják a mai filmeket, és a rendező alternatívát mutat nekik. Mindenesetre az, hogy az Országos Diákzsűri a Werckmeister harmóniákat szavazta meg az utóbbi tíz év legjobb magyar filmjének, sokat elárul. Mint ahogy a filmszakma gyalázatos hozzáállása is, az, hogy a legutóbbi Szemlét nem A londoni férfi nyithatta meg."

Mintha csak az én gondolataim lennének:

"Tarr filmjei sok mindenre figyelmeztetnek, de leginkább arra, hogy ne legyünk olyanok, mint a szereplői. Megmutatja, hogy mi a baj velünk, emberekkel, őszintén, mellébeszélés nélkül. Tarr művészetének erényeit tovább emeli az a tény is, hogy bárhol forgatott, képes volt mindenben meglátni és ábrázolni a benne rejlő szépséget, akár egy lakásban, a panelházak között, gyárakban, mocsarakban, pusztaságban, vagy emberi arcokon."

Hát ezért választottam Randy-nek Tarr-filmet ajándékul. Meg azért is, mert Tarr filmjei kapcsán többször is emlegették már a Godot-ra várva létállapotot. És Randy Lucky-t alakította a Godot-ban, mely azt hiszem (legalábbis a kritikák és képek alapján) hasonlóan őszinte, igaz és kemény alkotás lehetett, mint a Tarr-filmek. A két Tarr-film közül a modernsége, impresszivitása, a sok erőteljes jelenete, zenéje, szépsége és a főszereplő fiú figurája és tekintete miatt döntöttem a Werckmeister harmóniák mellett. Azt hiszem, jó ajándék. Én legalábbis örülnék neki:) És most, hogy odaadtam, máris nagyon hiányzik, úgyhogy mihamarabb meg kell vennem magamnak.

4 komment · 1 trackback

Címkék: film taxidermia pálfi györgy kárhozat tarr béla sátántangó werckmeister harmóniák

A bejegyzés trackback címe:

https://nola.blog.hu/api/trackback/id/tr96737494

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: hd pornsex 2018.12.16. 23:04:05

Versenynaptár - OCR Magazin

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

runy 2008.11.05. 13:00:53

Szió!
Írsz majd egy kicsit erről a filmről? Mert így címről nekem nem volt ismerős...
vagy dobj róla vlmi jó kis linket, amitől kedvet kapok hozzá :D

Etus 2008.11.06. 23:29:50

Olvastam Bettinél az utatokról, örülök, hogy jól sikerült. Egészen megirigyeltem ezt a lelkiállapotot, volt, hogy én is éreztem ilyet. És írtátok, hogy a fiú jól viselte a három napos nyúzást, ez is jó érzés azért ilyenkor, hogy ő is örül, és a rajongók kedvéért kibírja. Aranyos a szembe vakuzós kép, szerintem nem is haragudott, csak tudatni akarta, hogy vigyázzatok a szép szemeire. :-) Remélem a vizsgák jól sikerültek! Szio Etus

Nola 2008.11.09. 18:30:07

Szia runy! Üdv itt is!:) Kedves vagy, hogy ide is beköszöntél:)
Majd írok erről a filmről mindenképp, meg átírom ezt a bejegyzést, mert ezt csak úgy időhiányában kutyafuttában írtam le, mert már nagyon kikívánkozott. Szóval írok majd normálisan is erről.
Művészfilm egyébként, olyasmi, amit elvontnak szokás nevezni, de én szeretem az ilyen filmeket.

Nola 2008.11.09. 18:35:52

Szia Etus! Bizony, nagyon jól sikerült:) Majd leírom ide is, csak most azzal ment el a hétvége, hogy leírtam oda:) De így legalább már egyszerűbb lesz leírni ide:)
Ez a lelkiállapot semmihez sem hasonlítható, szárnyalok/lunk:) Csak ne kéne megint visszakerülni a szürke hétköznapokba.
Igen, nagyon jó volt az is, hogy Randy ilyen jól viselte és ilyen kedves, figyelmes, very nice és adorable volt:)) J T'aime Randy:))
Csak egy zh-m volt, a lényeg, hogy meglett:) Most nem volt rá időm tanulni, kedvem meg pláne nem. Ezek után? Á, ilyen élmények után nem lehet. És különben is kit érdekel, bekaphatják a szürke hétköznapok, meg a melóhely és az egyetem!:p