HTML

Friss topikok

  • Nola..: Próba (2017.10.10. 23:30) Reklám - új kedvenc blogjaim
  • stella28: Az első bekezdéseddel kapcsolatban: bár ez most nagyon nem tartozik ide, de az az igazság, hogy a ... (2012.08.03. 17:36) Hisztéria és gyűlölet
  • stella28: Számomra az itt boncolgatott probléma borzasztóan érdekes - ugyanakkor, bevallom, bár nem most tal... (2012.08.02. 21:54) Remek írások a burkáról a Galamuson
  • Nola: Köszönöm szépen:) Nagyon kedves vagy:) Ezt kivételen én sem találom rossznak, bár azért látom benn... (2012.06.29. 09:23)
  • Nola: Én inkább firkálmánynak nevezném ezt, mint novellának:) Sajnálom a nagymamádat. Szegény nagypapádn... (2012.06.29. 09:20) Halálomra

Párizs - I. rész

2008.11.15. 18:43 Nola

Voltam már több helyütt is külföldön: Firenze, Velence, Barcelona, Montserrat, Chamonix, Dubrovnik, gyönyörű olasz, svájci, francia és horvát hegyek, homokfövenyes olasz és francia, sziklás spanyol és horvát tengerpart, de még soha egyetlen hely sem volt rám olyan hatással, mint Párizs. Egyrészt biztos amiatt is, mert régen voltam már külföldön, s mikor a fentebb említett helyeken jártam, még gyerek voltam és nem tudtam úgy értékelni azokat, mint egy felnőtt. Másrészt viszont akkor sem tudtam és most sem tudnám elképzelni, hogy a fentebb említett városok, országok valamelyikében éljek. Párizs kivétel.
A tengerpartokat imádtam, mert nagyon szeretem a vizet és ezekben a páratlan szépségű és tisztaságú vizekben fantasztikus élmény volt úszni, nagyon élveztem a horvát tengerben való könnyűbúvárkodást is. (Erről jut eszembe, hogy egy időben tengerbiológus szerettem volna lenni, de csak azért, hogy így majd úszhassak delfinekkel:) Erről az álmomról azért még nem mondtam le.) A hegyeket szintén imádtam, lenyűgöző, monumentális méreteikkel, hófödte hegycsúcsaikkal, az apró kis hegyi falvakkal, rétekkel, tehenekkel, békével. De elképzelni, hogy ezeken a helyeken éljek, nem tudnám. Nem, én nem egy tengerparti vagy hegyvidéki leány vagyok:) Városi lány vagyok. Egyébként is ezek a helyszínek már túl mesébe illőek, ha ott élnék, lehet, hogy úgy érezném, hogy egy meseszereplő vagyok és nem a valóságban élek. Mondjuk igazából itt sem élek a valóságban:) De legalább a környezet legyen valóságos:), hogy mégis néha tudjam, hogy ez itt a Föld nevű bolygó, nem pedig Meseország. A fentebb említett városokat mind nagyon szerettem, mind csodálatos hely, de élni azokban sem tudnék. Márcsak azért sem, mert, Barcelona kivételével, mind a külvilágtól elzártan létezik, mind egy-egy gyönyörű kis ékszerdoboz, egy-egy kincsekkel teli zárvány. És nekem épp elég, hogy én magam valamelyest elzárom magam a világtól, a fizikai korlát már sok lenne, az nem kell. Ráadásul ezek nyugodtabb, kevésbé nyüzsgő városok. Na jó, talán Velence nem, de már nem igazán emlékszem e tekintetben Velencére, régen volt már. Barcelona ezen szempontból megfelelő, jó az elhelyezkedése, jól megközelíthető város, mely népes is, pezseg az élet, nagy a jövés-menés. Mégsem tudnék ott sem élni. Túl mediterrán. Nekem nem otthonos.
Párizs viszont igen. Mintha hazamentem volna. Annyi különbséggel, hogy ott tisztaság és rend volt az utcákon és mindenhol. Az emberek nem bámultak szomorúan vagy üres tekintettel maguk elé, sokkal jobb kedvűek voltak, mint nálunk és udvariasak, segítőkészek voltak. Ez még nem különbözteti meg a fentebb felsorolt helyektől. Párizs azonban igazi nagyváros. Központi fekvéssel, sok emberrel és pezsgő élettel és otthonos, közép-európai hangulattal. És ami még megkülönbözteti a fentebbiektől, az a művészet.
Rengeteg kiállítás, friss operák és színdarabok és filmek és minden, amit csak akarsz. De hisz ezt mindenki tudja, Párizs a művészet fellegvára. Én is tudtam már azelőtt is, mielőtt odamentem, de szembesülni vele, megtapasztalni ezt, egészen más. Párizsban még Tarr Béla-filmet is lehet kapni. És a kultúra megfizethető. Az árak nem magasak, 26 éven aluliak sok helyre ingyen vagy kedvezményesen mehetnek be, a múzeumokba pedig minden hónap első vasárnapján ingyenes a belépés bárki számára, s biztosan vannak még más kedvezmények, akciók is. Azt nézel meg, azt olvasol, amit csak akarsz, tobzódhatsz az élvezetekben, igazi kánaán. S ha épp nem akarod szabaidődet valamelyik moziban, izgalmas kiállításon, gyönyörű múzeumban vagy bármilyen zárt térben tölteni, hanem a szabadban, Párizs utcáin sétálgatva, a varázslat akkor sem szakad meg. A város hangulata magával ragad, rengeteg kávézó, zene, szép lakóházak és szinte minden sarkon egy-egy lélegzetelállító építmény vagy szobor és a várost átszelő Szajna. Maga a város egy műalkotás. Párizs maga a művészet. Szerelmes vagyok Párizsba:)
És akkor még a toleranciáról nem is ejtettem szót. Azt persze tudom, hogy a fekete kisebbséget ők sem szeretik. Sajnos a faji megkülönböztetés még mindenhol (legalábbis elég sok helyen) jelen van a világban, mint például Amerikában is, ilyen tekintetben tehát nem különbözik más országoktól. De legalább a homoszexuálisok felé már toleráns. És talán a homoszexuálisok irányában szoktak a legdurvábbak lenni a társadalmi megnyilvánulások. Legalábbis a magyar helyzet ilyen. Egy cigány kimehet az utcára, de ha ezt egy homoszexualitását nyíltan vállaló ember teszi, annak biztosan számolnia kell az atrocitásokkal, a beszólásoktól kezdve a fizikai bántalmazásig. Sajnos a cigányok sincsenek biztonságban, közel sem, de az ellenük irányuló ellenszenvnél még mindig jóval nagyobb a homoszexuálisok felé irányuló. És Párizsban elfogadják őket. Van saját negyedük, a Marais negyed, de azon kívül, azt elhagyva is szabadok, nem bántják őket szexuális orientációjuk miatt, nem néznek rájuk rossz szemmel. Jogilag és emberileg is elismerik őket. Magyarország egyelőre baromira messze van ettől a szinttől.
Számomra az egyik legvisszataszítóbb, legutálatosabb emberi tulajdonság az intolerancia, az empátia hiánya, ez az értelmetlen gyűlölet elborzaszt. Nem akarok ilyen társadalomban élni, rosszul érzem magam ettől. Persze tudom, hogy a párizsiak sem tökéletesen toleránsak és empatikusak, de jobb a helyzet, mint itt nálunk. Itt úgy érzem, megfulladok.
Minderről a párizsi út előtt is így gondolkodtam, de mióta hazajöttem, már ezt a fulladást is érzem. És ez nemcsak egy jól hangzó szófordulat, tényleg úgy érzem, fulladok. Nálam valahogy a lelki nehézségek ilyen formában jelennek meg. Ahol rosszul érzem magam, a munkahelyeken, de így volt a Közgáz egyetemen is, mindig úgy érzem, megfulladok. Ez már gyerekkoromban is így volt, egyszer régen még materializálódott is ez a fulladás hónapokig tartó rohamok formájában. (Egyszer jó lenne kideríteni, mit jelent ez nálam.) Mindezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy hogyan is érzem magam ebben a társadalomban. Számomra a tolerancia nagyon fontos. Biztosan az is benne van, hogy tudom, milyen kirekesztettnek lenni, de igazából lényegtelen, hogy miért van ez így, a lényeg, hogy így van. Olyannyira nem bírom elviselni ezt, hogy a legszívesebben Párizsba költöznék és ott élném le az életem.
Bár szintén nagyon fontos számomra a magyar nyelv, irodalom, színház, de azt hiszem, még ennek részleges hiányával (azért csak részleges, mert könyveket vihetek magammal és ott az internet is) is megbírkóznék, ha cserébe egy elfogadóbb közegben élhetnék.
A magyaroszági változásokhoz még nagyon sok idő kell, s talán mire számomra élhető lenne a környezet, addigra már elmúlna a fiatalságom vagy jönne a klímakatasztrófa:) Önfeláldozó típus vagyok, de ennyire mégsem, hogy itt maradjak próbálva javítani a helyzetet. Elég a szenvedésből, fulladásból, változtatni akarok. És ha itt nem lesz változás, akkor elmegyek máshova. Lehet, hogy túlérzékeny vagyok és nem e világra való, de ebben a tekintetben nem fogok változni és így tényleg úgy érzem, nem bírok itt maradni. Párizsban szabadabban élhetnék és talán a fulladás is megszűnne, de legalábbis kevésbé érezném, azt hiszem.

Pedig csak egy rövid bevezetőt akartam írni:) Aztán meg esszé lett belőle:) Ezek után, azt hiszem, jónéhány bejegyzésen keresztül a párizsi élménybeszámoló fog következni.

2 komment

Címkék: homoszexualitás párizs napló lmbt randy harrison a fiúk a klubból queer as folk the l word

A bejegyzés trackback címe:

https://nola.blog.hu/api/trackback/id/tr35770714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nola 2008.12.16. 16:47:59

Na tessék, Prágát kihagytam, de az meg olyan, mint Budapest.