HTML

Friss topikok

  • Nola..: Próba (2017.10.10. 23:30) Reklám - új kedvenc blogjaim
  • stella28: Az első bekezdéseddel kapcsolatban: bár ez most nagyon nem tartozik ide, de az az igazság, hogy a ... (2012.08.03. 17:36) Hisztéria és gyűlölet
  • stella28: Számomra az itt boncolgatott probléma borzasztóan érdekes - ugyanakkor, bevallom, bár nem most tal... (2012.08.02. 21:54) Remek írások a burkáról a Galamuson
  • Nola: Köszönöm szépen:) Nagyon kedves vagy:) Ezt kivételen én sem találom rossznak, bár azért látom benn... (2012.06.29. 09:23)
  • Nola: Én inkább firkálmánynak nevezném ezt, mint novellának:) Sajnálom a nagymamádat. Szegény nagypapádn... (2012.06.29. 09:20) Halálomra

Párizs - III. rész, Péntek, odaút

2009.02.11. 19:25 Nola

A hosszú hetekig tartó előkészületek után végre elérkezett az indulás napja, október 31-e. Derűs pénteki nap volt. Évivel reggel 7-kor találkoztunk a Népligetnél, majd együtt mentünk tovább Kőbánya-Kispest végállomásra. Onnan a 200E busszal mentünk annak végállomásáig, Ferihegy 2-re. Hamar megtaláltuk a check in-t. A gép 9:40-kor indult, mi pedig már 8 előtt ott voltunk. Semmiképp nem szerettük volna lekésni:), no meg ajánlották is a repülőtér oldalán, hogy legalább másfél órával indulás előtt legyünk ott. (Egyébként útlevél érvényesítési procedúrára szerencsére nem volt szükség, Párizsba már elég a személyi is.)

Megérkezésünkkor én már igencsak izgatott voltam, hiszen életemben először repültem. Hamar becsekkoltunk, leadtuk a bőröndjeinket, majd átvizsgálták a kézipoggyászunkat, a csizmánkat le kellett vennünk, s nekünk is át kellett menni a fémdetektoros kapun. Engem többször is visszatapsoltak terrorista külsőm miatt, meg azért is, mert túl fémes voltam. Hiába szabadultam meg az övemtől, továbbra is pikkelt rám a kapu. Így meg kellett motozzanak, aztán továbbengedtek. Kiderült végül, hogy a pólómon lévő fémes díszeket jelezte ki a detektor. Az előre vásárolt, repüléshez bátorságot adó alkoholt sajnos ki kellett dobnunk, mert folyadékot nem lehetett belülre bevinni. Így odabent kényszerültünk jó drágán alkoholt vásárolni.
Indulás előtt fél órával már sorban álltunk, várva a gépre szállásra. Egyszercsak az előttünk álló kedves házaspár férfitagját hangosbemondón hívatták. Kiderült, hogy veszélyes anyagot találtak a poggyászában: túrórudit:) Pár perccel indulás előtt végre el lehetett kezdeni a felszállást a gépre. (--> Nekünk előbb kellett felszállnunk, mint a gépnek! :) ) Ablak melletti helyet kaptunk, Évinek meg is engedtem, hogy közvetlen az ablakhoz üljön. Én inkább a középső helyet választottam halálfélelmemet csökkentendő. Mellettem egy fiatal mexikói férfi foglalt helyet. A gép menetrend szerint el is indult. Miközben gurultunk a kifutón, a kapitány üdvözölt, s levetítették a "mit kell csinálni vészhelyzetben filmet". Aztán felszálltunk. Hihetetlenül gyorsan emelkedtünk, a látvány gyönyörű volt. Szerencsére nem éreztem rosszul magam, csak a fülem dugult be kicsit. Olyan érzés volt, mintha lifttel mennék fölfelé. A félelmem viszont továbbra is megmaradt, én nem élveztem úgy, mint Évi:) Az út kb. 2 és negyed órás volt, közben sokszor láthattunk helyzetjelentést a monitoron: milyen magasságon repülünk, hány fok van odakint, még azt is megmutatták egy kis térképen, hogy hol tartunk éppen a Budapest-Párizs útvonalon.
Azt hiszem, végigrettegtem volna az utat, ha nem ül mellettem a mexikói srác. Ő ugyanis teljesen elterelte a figyelmemet, az út nagy részén ő szórakoztatott. Kiderült, hogy mérnök és egy autógyárban dolgozik és a magyarországi leányvállalatukhoz jött a kollégájával szakmai útra. Párizsban kellett átszállniuk egy amerikai járatra. Vagy két napot utaztak összesen az otthonukig. Egy kis ismerkedés után azonban azonnal belevágott a közepébe és különféle autóalkatrészeket, gyárakat és gépeket mutatott nekem fotómasináján, mielőtt én már tudattam vele, hogy nem tudok vezetni:) Fogalmam sincs, miket mutogatott és miről beszélt, csupa szakszó hangzott el, amikről még magyarul sem tudom, mit jelentenek. Sebaj, az unalom is jobb a félelemnél. Viszont az út végén legalább mutatott néhány jó zenét is. Odaadta az mp3 lejátszóját, elindította a zenét és azt mondta, Mexikóban az emberek ilyen zenét szoktak hallgatni:

Mr. Aaron Neville - Sitting on the Dock of the Bay

Szóval a zenei ízlése jó volt. Mondjuk az Otis Redding-féle eredetit jobban szeretem, de ez is jó. És ha az emberek valóban ilyen zenéket szoktak hallgatni Mexikóban, akkor azér' nem is annyira rossz hely az:)
A srácot egyébként Szent Joghurtnak hívták. Jó, ez magyarított változat, de tényleg ez volt a neve. De nem akarok a nevével viccelni, csak megemlítettem érdekességként (:D). Egy ideig még leveleztünk is az utazás után, de aztán ez abbamaradt.

Ezt a képet Évi készítette a repülőgépen az egyik monitorról:


 

 12 óra körül érkeztünk meg a párizsi Charles De Gaulle reptér fölé. Kicsit megijedtünk, mert ereszkedés közben végig, ahogy kinéztünk az ablakon, csak nagy, sűrű ködöt láttunk, közben a magasságunk igen gyorsan csökkent. 500 méter, 300 méter, ... és még mindig csak fehérség, majd hirtelen feloszlott a köd és megláttuk a kifutópályát. A következő pillanatban a gép már le is tette kerekét a földre.

Kiszállás után bolyongtunk kicsit a repülőtéren a túrórudis házaspárral:) (Őket már csak így fogom emlegetni. Még egyszer később visszatérnek a sztoriban.) Aztán végül sikeresen megtaláltuk a poggyászkiadó futószalagot a túrórudis házaspárral együtt. Joghurték közben már ott várták a csomagjaikat. (Jaj nekem, ez annyira vicces:D)

Most jobb, ha aludni térek. Folyt. köv.

Ja, egyébként ezt a bejegyzést is, úgy tűnik, félbe kell vágnom, mert irtózatosan hosszú lesz különben. Lehet, hogy a szombatot is meg kell feleznem majd. Vagyis még 5 bejegyzés várható, hacsak nem megfelezem a vasárnapot is (?).

5 komment

Címkék: párizs napló

A bejegyzés trackback címe:

https://nola.blog.hu/api/trackback/id/tr62937518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Timi0311 2009.02.12. 15:22:44

Elképesztően élvezem a beszámolóid!!! :-)

oooooeva 2009.02.13. 06:50:51

Áááá, sikerült regiznem :D
Nolcsi, kurva jó a beszámoló, minden mondata nagyon tetszik.
Izgatottan várom a folytatást, puszi!
Nem mellékesen halálos élethűen újraélem az egészet, minden percét, ezért örök hála :D

Nola 2009.02.13. 23:27:52

Sziasztok!:)
Köszönöm, aranyosak vagytok:)
Nekem is jó írni, én is újraélem így, azért is ennyire elnyújtott:)

sculnick 2011.02.13. 13:37:50

Szia Nolcsi!
Tetszik az amit a Párizsi utadról írsz. Hihetetlen, hogy a túrórudi veszélyes eszköz lehet! :-) Kedvencem a mondataid közül:"Sebaj, az unalom is jobb a félelemnél."... Ha szótár nélkül el tudsz olvasni egy könyvet angolul, akkor ajánlom Roberto Bolano könyvét, a "2666"-ot. Nagyrésze Mexikóban játszódik, ahogy olvasom az írásaidat, biztos vagyok benne, hogy tetszene neked. Magyarul még nem jelent meg, de nekem angol nyelvű kiadásban megvan. ha kell, kölcsön is adhatom. Üdv, Sculnick

Nola 2011.02.14. 23:34:47

Szia!
Köszi a hsz-t:) Köszi a könyvajánlót is.
Amúgy te ki vagy?:) Ismerjük egymást, ugye?:)
Nola