HTML

Friss topikok

  • Nola..: Próba (2017.10.10. 23:30) Reklám - új kedvenc blogjaim
  • stella28: Az első bekezdéseddel kapcsolatban: bár ez most nagyon nem tartozik ide, de az az igazság, hogy a ... (2012.08.03. 17:36) Hisztéria és gyűlölet
  • stella28: Számomra az itt boncolgatott probléma borzasztóan érdekes - ugyanakkor, bevallom, bár nem most tal... (2012.08.02. 21:54) Remek írások a burkáról a Galamuson
  • Nola: Köszönöm szépen:) Nagyon kedves vagy:) Ezt kivételen én sem találom rossznak, bár azért látom benn... (2012.06.29. 09:23)
  • Nola: Én inkább firkálmánynak nevezném ezt, mint novellának:) Sajnálom a nagymamádat. Szegény nagypapádn... (2012.06.29. 09:20) Halálomra

Jónak kell lenni

2017.10.11. 01:00 Nola

 Az ember előbb-utóbb elgondolkozik az élet értelmén, célján, s nemcsak az egyetemes létezésen, hanem a saját életén is. Milyen életet akarok, hogyan akarok élni, mi végre élek, mit akarok hozzátenni a világhoz? Mert nem csak az a cél, hogy nekem jó legyen, nekem is hozzá kell tennem valamit a nagy egészhez, ha mégoly kicsit is. A tudósok hozzáadják a tudományt, a művészek a művészetet. Aki tud, ad szellemi síkon, lelki síkon viszont mindenki adhat, s adnia is kellene. A pszichopaták, lélek nélküliek persze nem tudnak adni. De akinek lelke van, bele kell tegye a magáét. Mit szeretne az ember az életben? Hogy jól érezze magát. Persze sokan boldogok akarnak lenni, de a permanens boldogság egy nem létező állapot, olyan nincs. Az egy felfokozott élmény, amely ideig-óráig tart. Talán meg kéne tanulnunk máshogy értelmezni a boldogságot. Mert a felhőtlen, gyermekkori, életigenlő, túláradó boldogság már sosem tér vissza, talán csak néha-néha egy rövid időre. Egy lelkileg is felnőtt ember számára a boldogság mást kell jelentsen. Egy szeretet-szövetségben létezést egy társsal. Nem kell a lángolás, mert az nem is lehet tartós. Egy szövetség kell, ahol számíthatunk a másikra bármikor, bármilyen helyzetben, ahol a másik felemel és a kezében tart örökre. Mindannyian meghalunk, nem élünk sokáig és csak ez az egy számít. A másik iránti szeretet, együttérzés, az eggyé lényegülés. A legtöbb ember nem jut el ebbe a kegyelmi állapotba. A legtöbben felszínesen élnek, nem törődnek másokkal, csak a saját hasznukkal, elégedettségükkel foglalkoznak, de beleadni elfelejtenek. Ezek az emberek üresek, s bár eleinte jól palástolják az életük ürességét, de előbb-utóbb, legkésőbb mikor eljön a végítélet, ott állnak majd lecsupaszítva, s nem tagadhatják el többet maguk előtt életük értelmetlenségét. Aki nem szeret, az értelmetlenül él. És sokan nem szeretnek, csak eljátsszák, hogy szeretnek. Sok anya, apa, férj, feleség és gyerek. Az embereknek eszmélniük kellene. Gondolkodni, mélyen magukba nézni és akkor meglátnák, hogy legbelül mind ugyanazok vagyunk és akkor talán levetkőzhetnék a felszínes mázat és elkezdhetnének igazán élni, szeretni. Elkezdhetnének jó emberek lenni. Jó embernek kell lenni. Ha valaki nem is vallásos, a krisztusi tanítást meg kell hallania, s aszerint kell élni. Ez nem hit kérdés, nem kell ahhoz istenhívőnek lenni. Krisztus megtanított minket arra, hogy jók legyünk, ez a legfontosabb. A jó ember segít másokon, az elesetteken, a jó ember együttérez, átérez, együtt szenved, áldozatot vállal, viszonoz, de önzetlen is. A jó ember nem aljas, nem gyűlölködik, nem rúg másokba, értékeli, ha szeretik. A jó ember szeret. És ezzel a szeretettel megváltja magát és megvált másokat is, akik hagyják, akik értik maguk is, akikben szintén benne van a jóság. Csak így érdemes élni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nola.blog.hu/api/trackback/id/tr6512949483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.