HTML

Friss topikok

  • Nola..: Próba (2017.10.10. 23:30) Reklám - új kedvenc blogjaim
  • stella28: Az első bekezdéseddel kapcsolatban: bár ez most nagyon nem tartozik ide, de az az igazság, hogy a ... (2012.08.03. 17:36) Hisztéria és gyűlölet
  • stella28: Számomra az itt boncolgatott probléma borzasztóan érdekes - ugyanakkor, bevallom, bár nem most tal... (2012.08.02. 21:54) Remek írások a burkáról a Galamuson
  • Nola: Köszönöm szépen:) Nagyon kedves vagy:) Ezt kivételen én sem találom rossznak, bár azért látom benn... (2012.06.29. 09:23)
  • Nola: Én inkább firkálmánynak nevezném ezt, mint novellának:) Sajnálom a nagymamádat. Szegény nagypapádn... (2012.06.29. 09:20) Halálomra

Bécsi koncertélményem: Paolo Nutini

2010.07.17. 13:23 Nola

Előző bejegyzésemben már írtam egy kis ismertetőt Paolo Nutiniről, s betettem néhány számát, klipjét is.
Most pedig bécsi kiruccanásunkról írok kicsit. Közös párizsi élményünk után most Bécsbe utaztunk együtt Évivel. Esztiéknél szálltunk meg. Eszteréknek sajnos pont aznap, mikor mi Bécsbe mentünk, Budapestre kellett jönniük munkaügyben, meg az esküvői előkészületek miatt is. Viszont Eszti olyan rendes és kedves volt, hogy felajánlotta, hogy ennek ellenére aludhatunk náluk. Szerencsére sikerült megoldani a kulcsátadást, sőt, Eszter adott még egy térképet, s némi kis leírást is arról, merre és mivel utazzunk a szállásra. A kulcsátvétel után elrohantam gyorsan váltani egy kevés eurót, majd irány a Keleti. Körülbelül egy időben érkeztünk oda Évivel. Én még gyorsan ettem egyet a McDonald's-ban, Évi is odajött, majd irány a pályaudvar.
A jegyeinket az V. kerületi, József Attila utca 16. szám alatti BKV jegypénztárban vettem. Ez a Gödörnél van, csak átmegyünk az Erzsébet téren és szemben található. Ezen kívül csak a Keleti nemzetközi jegypénztárában lehet nemzetközi jegyet venni. 1 menettérti felnőtt kirándulójegy, mely jó a bécsi városi közlekedésre is, 31 euróba kerül. 4 napig használható a jegy, s te döntöd el, mikor indulsz és mikor jössz vissza, a városi közlekedésre azonban csak az első két nap érvényes. Nekünk ez jó is volt, hisz csak két napig maradtunk Bécsben. (Ha valaki helyjegyet vesz, az drágább, de nem kellett ide helyjegy, bőven volt hely a vonatokon.) Bécsbe railjet vonat megy, mely a Keletiből indul. A végállomás München, de mi ugye csak a bécsi Westbahnhofig (nyugati pályaudvar) mentünk. A vonatok légkondícionáltak, tiszták, kényelmesek, enni és inni is lehet. És egészen gyorsak is. Július 7-én, egy szerdai napon indultunk 13:10-kor és kb. negyed ötre már ott is voltunk, kb. 3 óra az út. Közben beszélgettünk, nézelődtünk, s alig vártuk, hogy odaérjünk.
A vonatról leszállva aztán egyből a metróhoz siettünk, amelyet igen hamar megtaláltunk, köszönhetően a kitűnően eligazító tábláknak. A bécsi pályaudvaron könnyebben eligazodtunk, mint a Keletiben, pedig voltam már párszor a Keletiben, bécsi pályaudvaron meg még sosem. A szállásig csak egy metróval kellett menni, aminek örültünk. Egyébként végig csak ezt az egy metróvonalat használtuk. Itt is találkoztunk kilincses metrószerelvénnyel, mint Párizsban, s a metróállomásokon a lépcsők mellett liftek is voltak.
10-15 perc alatt meg is érkeztünk a metróvonal végállomására, ahonnan egy-két perc sétával már Esztiék barátságos kis lakásában is voltunk a Lienfeldergasse utcában. Lepakoltunk, pihentünk kicsit és ettünk, majd indultunk a koncerthelyszínre. A koncert a kiírás szerint 7-kor kezdődött, de mi már 6-ra oda akartunk érni, hátha előbb beengednek.

A rendezvény a Baumgasse 80-ban található nyitott tetejű Bécsi Arénában volt. Így aztán mi valami stadionra számítottunk. Ezért a metrótól való elég hosszas séta végefelé közeledve el is kezdtünk kissé nyugtalankodni, mert nem láttunk semmilyen stadionszerű építményt, sem képződményt:) Végül mikor odaértünk, kiderült, hogy egy régi gyárépületet alakítottak át koncert- és szórakozóhelyszínné, s a gyár belső udvarán felállított színpadon szoktak lenni a koncertek, előadások. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás, nem is gondoltam volna, hogy egy gyár ilyen barátságos lehet:) Kiderült, hogy korán értünk oda, csak 7 után engedtek be végül, a koncert pedig 8-kor kezdődött. Addig a benti kis bódéknál lehetett venni mindenféle kaját (gyrost, tésztaféléket, hot-dogot, szendvicset, sült krumplit), no meg piát:) Volt két kisebb zárt zenés helyiség is, egy bár és egy táncos hely. Én csak egy tequilát ittam, Évi is ivott valamit, aztán vártunk a műsor megkezdésére. 8-kor egy helyi, osztrák énekes-zenész fiú lépett fel. Nagyon jó volt ő is, jazzes, bluesos, nem mainstream stílusokban adott elő egészen jól, csinált egy kis hangulatot. 9-kor aztán végre megérkezett Paolo!:)

Addigra már mindenki tűkön ült, különösen a lányok és nők:) A közönség zöme nőnemű volt:), de azért akadtak fiúk, férfiak is. A legtöbben fiatalok voltak, de voltak ott az idősebb korosztályból is. Egyébként csodálkoztam a sok fiatalon, átlagban valamivel idősebb közönségre számítottam. Kellemesen csalódtam, hogy fiatalok közül is sokan hallgatnak ilyen zenét. Mikor Paolo megjelent, nagy sikítozás, ováció fogadta:) Paolo nem teketóriázott sokat, mondott valamit skótul, s egyből a húrok és hangszálak közé csapott. Hogy mit mondott, azt nem értettem, s nemcsak a koncert elején, hanem az egész este alatt szinte egy szót sem értettem abból, amit beszélt:) De nem baj ez, nekem tetszik a skót akcentusa, szerintem bájos, s így még titokzatos is Paolo, meg rejtélyes, mert nem tudod, miről beszél:) A férfiak általában úgysem titokzatosak, úgyhogy ez az akcentus szerintem inkább előny:) Különleges is. És egyébként is a zene a lényeg. A zene, ének pedig fantasztikus volt. Ahogy Paolo és a zenészek átélték, mind igazi muzsikusok. Paolo erre született. Nagyon át tudja magát adni a zenének, teljesen belefeledkezik, ez nagyon tetszik, s ez előbb-utóbb a közönségre is átragadt, mindenki önfeledten átadta magát a zenének. Mi Évivel pont a kemény magban voltunk, ahol egyfolytában énekeltek, táncoltak, tapsoltak, éljeneztek, Paolo nevét kiabálták, s sikítoztak a számok végén:) De a közönség többi része is sűrűn énekelte az ismertebb sorokat, s mindenki lelkes volt, élvezte a koncertet. Paolo minden egyes szám végén hatalmas tapsot, ovációt kapott, ekkor én is üvöltöztem a nevét:) és tapsoltam. Egyébként nem álltunk messze a színpadtól, pár méterre voltunk, jól láttunk mindent. Valahol középiskolai osztálytársam, a Stones rajongó Zsuzsa is ott volt a tömegben, sajnos azonban erre csak utólag derült fény. Volt amúgy jó pár magyar a tömegben, meg is lepődtem. A kemény magban is volt két magyar lány. A koncert körülbelül két órás volt és elhangzott az összes jó és ismert Paolo-szám. Mondjuk nincs is rossz száma:) Ráadás is volt. Miután Paoloék lementek, szűnni nem akaró taps és ováció volt, meg kibálás, hogy jöjjenek vissza:) Vissza is jöttek és vagy húsz percet még lenyomtak. A zenészek is kurva jók voltak, néha olyan volt, mint egy orgia:) Mármint hang- és zeneorgia, melynek nyomán Paolonak, minden zenésznek és minden nézőnek zenei orgazmusa lett:) Egy ízben Paolo eszét vesztve a földre vetette magát egy gitárossal együtt és ott élvezkedtek a zenében, kész őrület volt:) Néha Paolo is gitározott, s hangulatát egyszer egy kis sörrel, másszor egy slukk cigivel dobta fel. Jól elvolt ő is, szerintem remekül érezte magát, ahogy a zenészek és a közönség is:) Fergeteges este volt. A koncert után Paolo leugrott az első sorban állókhoz. Sajnos nem láttam, mit csinált, de vagy a dalok listáját adta oda nekik vagy autogramot osztogatott. Ez max egy-két percig tarott, aztán el is ment. A zenészek ledobáltak még dallistákat, illetve mindent, amit a színpadon találtak:) A sörösüveg (vagy pohár?), melyből Paolo ivott, rendkívül nagy népszerűségnek örvendett, csak úgy marták egymást érte a népek:D De ledobták a többi zenész palackjait, poharait is, meg mindenféle kacatot, szemetet:D Mi Évivel ezen eseményeket csak a távolból néztük. Sajnos mikor Paolo leugrott az első sorba, úgy megindult a tömeg, hogy képtelenség volt odaférkőzni, akkor mentünk hátrébb Évivel és onnan szemlélődtünk.
Koncert után vásárolni lehetett egy kis helyiségben táskát, pólókat, bögréket, de mi nem vettünk semmit, mert drágának találtuk a cuccokat. Még vacsoráztunk a helyszínen, meg ittunk, én egy sört is, majd irány Esztiék lakása. Akkor már elég hűvös volt, s mivel mi igencsak nyáriasan öltözködtünk, fáztunk egy kicsit a lakás felé menet, de nem telt el sok idő, s már ott is voltunk.

Másnap délelőtt sétáltunk még kicsit Bécsben. Gyönyörű ez a város. Évi mondta, hogy Bécs megkapta az Európa legélhetőbb városa címet. Nem csoda. A közlekedés, infrastruktúra kitűnő, a város tiszta, sok helyen napkollektorokkal termelnek energiát. Napkollektorral működött például egy parkolóóra, meg a városháza előtt felállított színpadon is azzal működtették a hangszereket. Az épületek lélegzetelállítóan szépek, felújítottak, sok a műemlék, múzeum. Lehet vásárolni, szórakozni, minden elérhető. Sok park és zöld is van a városban. Ebédszünetben, munka után tökéletesen ki lehet kapcsolódni, beülni valahová enni-inni vagy szórakozni vagy épp egy parkban ejtőzni. Láttunk egy Gradwohl nevű pékséget is:), mely Éviék eredeti, még nem magyarosított családneve. Találtunk egy piacot is, ahol volt Gradwohl-termék is, Évi vett is egyet:) A villamosokon pedig még mindig kint volt a szivárványzászló, pedig már jó pár nap eltelt a melegfelvonulás óta. A városban tett hosszú séta után visszamentünk a szállásra, ebédeltünk, összepakoltunk és indultunk a pályaudvarra. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy szívesen maradtunk volna még és persze a Paolo-koncertet is még sokszor megismételtük volna. A vonat 13:50-kor indult és azt hiszem, nem sokkal öt előtt már Pesten voltunk. Nagyon élveztük az utat, Bécset és különösen Paolot. Remélem, lesz még ilyenben részünk. Ez a Paolo-koncert, a hangulat, a feeling pedig örökre megmarad az emlékezetemben. És az is biztos, hogy megyek még Paolo-koncertre!:)

***
A koncertről találtam a neten néhány videót, képet, illetve két osztrák cikket is lefordítottam. Ezeket a következő bejegyzésbe teszem.

Szólj hozzá!

Címkék: zene paolo nutini

Dal- és videólista - Paolo Nutini

2010.07.17. 11:22 Nola

Korábban már volt egy bejegyzésem Paolo-ról. Most muszáj újra írnom róla. Azóta csak mélyült iránta érzett szerelmem:) 
Paolo Nutini még csak 23 éves, de máris rengeteget tett le az asztalra. Többet, mint mások évtizedeken átívelő karrierjük alatt.
Paolo hangja fantasztikus, mintha egy ötvenes blues énekesé lenne, s ez nem egy eldohányzott hang, hanem egy színekkel teli, élénk, erőteljes hang. S az éneklési stílusa is mintha csak egy érett, idős énekesé lenne. S nemcsak énekesként, hanem előadóként is megállja a helyét, leköti, szórakoztatja a közönséget. Még úgy is, hogy skót akcentusa alig érthető:) A vérében van a zene, ő egy a zenével, s ez érezhető, ha hallgatjuk és érezhető, ha látjuk a koncertjein. Beleéli magát, átéli a zenét, átlényegül, s ez a közönséget is magával ragadja. Paolo koncertje a zene ünnepe, az embert átjárja a zene, a boldogság. Igazi, nagy betűs ZENE. S Paolo nemcsak énekesként, előadóként szerepel koncertjein, hanem néha felkapja gitárját, s csatlakozik remek zenészekből álló csapatához. A koncertek néhol már hang- és hangszerorgiába torkollnak.
Ráadásként Paolo maga szerzi a számait, mely számok sokféle stílusban íródnak: pop, rock, gospel, soul, blues, reggae, ska, hilly billy, country. Egy kreatív, sokszínű, érdekes emberről van tehát szó. Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, hogy a mai fiatal korosztály egyik legjobb énekes-előadó-dalszerző-zenésze Paolo Nutini.
Ohh, és persze plusz pont, hogy a lányok szívét is igen csak meg tudja dobogtatni, lévén hogy Paolo egy igazán helyes fiú:)

Most pedig beteszek jó pár zenét, videót.

Last Request (music video)

A következő feldolgozás már volt korábbi posztomban, de nem árt ismételni:

Gimme Shelter-feldolgozás

These Streets (acoustic)

Pencil Full of Lead (music video)

Pencil Full of Lead (acoustic)  


Jenny Don't Be Hasty (acoustic)


Petula Clark & Paolo Nutini - Goin' to Chicago Blues (From Quincy Jones - 75th Birthday Celebration) 


Coming Up Easy (music video) 


New shoes (music video)



És végül, de nem utolsó sorban a Magyarországon is ismert két száma (persze elég kevesek által ismert): 

Candy (music video)


10/10

Szólj hozzá!

Címkék: zene paolo nutini

Szombat a szeretet és szerelem jegyében

2010.07.17. 10:24 Nola

Múlt szombaton részt vettem a 15. budapesti melegfelevonuláson, mely most a Budapest Pride nevet kapta, a jelszava pedig a "Szabad" volt.
Timivel mentem ismét, immár harmadszor. Nekünk úgy tűnt, hogy többen voltak, mint tavaly, évről-évre nő a létszám. Remélem, ez így folytatódik tovább. És valahogy békésebbnek is tűnt, mint tavaly, illetve nem tűnt olyan veszélyesnek. Aztán lehet, hogy csak amiatt, mert az Oktogonig már nem jutottunk el, a Csengery utcánál visszafordítottak minket a rendőrök, hogy ne találkozzunk az ellenséggel. Talán ha eljutunk az Oktogonig és látom őket, akkor más lenne a véleményem.
Természetesen a média megint másként mutatta be a felvonulást, mint amilyen az valójában volt. Előző posztomban linkeltem is erről Birtalan Balázs blogbejegyzését. Előző poszt
A menetben elég nagy arányban voltak a külföldiek, s arányaiban kevesen a magyarok. Remélem, ez változni fog és egyre nő és egyre nagyobb mértékben nő a magyarok száma. Egyébként a hangulatot a külföldiek dobták fel. Volt egy remek kis dobos csapatuk, mely ütős kis dobzenét csinált:), énekeltek és táncoltak a felvonulás végéig. Csatlakozott hozzájuk egy cheerleader csapat is, ők előadták a betanult koreográfiájukat. Ennek a műfajnak amúgy nem vagyok híve, de legalább ők is csináltak egy kis vidámságot, mert a hangulat abszolút nem volt parádéhoz illő. Igaz, a magyar felvonulásnak egyelőre nem is ez a lényege. Hogy mikor lesz ebből buli, felhőtlen szórakozás, ki tudja. Az biztos, hogy elég sok év múlva. Addig még jogokat kell kiharcolni, elfogadást, s hogy a melegek is békében élhessenek ebben az országban.

A szombati Pride előtt ott voltam Eszti esküvőjén is. Eszti gyönyörű volt, a ruhája is az volt:) Ez volt az első alkalom, hogy saját ismerősöm esküvőjén vettem részt.

Szóval a szombat a szeretet és szerelem jegyében telt:)

Szólj hozzá!

Címkék: homoszexualitás társadalom lmbt

Hazug, képmutató média

2010.07.16. 23:56 Nola

A Szellemíró című Polanski-film kapcsán:

"...A fagyos színekre hangolt film legszuggesztívebb momentuma a "biztonságot" nyújtó sziget sivár és fenyegető atmoszférája, amely - a forgatás alatt méltatlanul meghurcolt rendező élményein átszűrve - az elszigeteltség és a száműzetés folyton visszatérő emblémájává teljesedik." Figyelő, 28. szám, 2010. július 15-21.

És ezt valaki lektorálta. Innen gratulálok.
S ha már ismét Polanskinál tartok, akkor muszáj egy-két szót szólnom Whoopi Goldbergről is. Még a Polanski-ügy kapcsán csodálkoztam, hogy nő, ráadásul fekete nő (többszörösen hátrányos helyzet) létére kiáll Polanski mellett. Most viszont a nőverő, niggerező Mel Gibson védelmére kelt. Azt hiszem, most már mondhat bármit, semmin sem lepődnék meg.

--------

Itt pedig Birtalan Balázs remek bejegyzése arról, hogy milyen hazug módon ábrázolja a média a pride-ot:

Birtalan Balázs - A buzifelvonulás Titkos Lényege

Szólj hozzá!

Címkék: homoszexualitás társadalom lmbt polanski

Aforizma

2010.05.24. 01:04 Nola

Félelmes jövődet vaskos dunyha alá rejtheted.
Mindhiába. Takaród alól kikandikál végzeted.

Szólj hozzá!

Címkék: iromány

Degas-tól Picassóig

2010.04.22. 11:32 Nola

Egyelőre csak a címet közlöm emlékeztetőül, hogy ez a poszt megírásra vár. Kicselezem magam. Ez a rendetlen poszt majd ösztönözni fog az események rendezett megírására:) *
A Picasso, Klee, Kandinszkij kiállításról sem írtam régebben:(, igaz, arra sajnos kevés időm is volt.

Ezt a mostani kiállítást Timivel, Krisztivel(?) és Ágival(?) láttuk egyébként, ha jól emlékszem a nevekre, sajnos gyatra a névmemóriám:(

Addig is Timi bejegyzése: Múzeum látogatós hét.

* Belerakok egy-két helyesírási hibát is a biztonság kedvéért: A Marika fija (a Marikájé!), külömben hüjegyerek, legalábbis egyenlőre, míg be nem, nő a felye lágya.

---------------------------------------------------------------------------

Na akkor írok valamit a kiállításról, bár nem sokat. Sajnos annyira már nem is emlékszem.

A kiállításról a Szépművészeti Múzeum oldalán

"Az április végéig látható kiállításon az impresszionizmus, a 19. század utolsó évtizedének szimbolizmusa, a fauve-ok és a kubisták által fémjelzett első avantgárd mozgalmak fontosabb műveivel találkozhatnak a látogatók, akik többek között Courbet, Corot, Degas, Manet, Monet, Renoir, Gauguin, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Matisse és Picasso remekműveinek segítségével kaphatnak képet a korszakról."

"Degas Fényképésznek modellt álló táncosnője, Paul Cézanne Sainte-Victoire hegyről készült sorozatának egyik korai darabja, Monet Híd a tavon (2. kép), Renoir: Kertben című képe, Gauguin egyik Tahitin készült alkotása (4.kép), a Matamoe, Van Gogh meglepő témájú festménye, a Börtönudvar, illetve Matisse Sarkantyúvirág (1.kép). A tánc című képe, vagy Picasso fiatal Harlekinje (3. kép) mind-mind kiemelkedő jelentőségű alkotásai a korszaknak. A kiállítás nyolc részre tagolva mutatja be az izgalmas művészettörténeti időszakot. A Realizmus, a Barbizoni iskola, az Impresszionizmus, a Cézanne, a Modernizmus elindítói, a Szimbolizmus, a Fauves festők, valamint az Avantgárd indulása című szekciók segítik rendszerezni a kiállított műveket."

A képek közül a realizmus stílusába tartozók nem igazán tetszettek, s az impresszionista tájképek sem tartoznak a kedvenceim közé általában. Monet azért kivétel. Gauguin festészete pedig távol áll tőlem, leginkább a témái miatt.
A többi kép nagy része viszont igazán tetszett. A leginkább talán Van Gogh Börtönudvara, Degas képe, a Fényképésznek modellt álló táncosnő, valamint a Picasso képek.

A Picasso, Klee, Kandinszkij kiállítás is nagyon tetszett régebben, ott szinte minden festményt szerettem, azt hiszem.

A Degas-tól Picassóig című kiállítás mellett megnéztük még a Parmigianino kiállítást is, melyen réz- és fametszetek, -karcok voltak láthatóak. Sajnos mivel nem a legjobb a látásom, az ilyen típusú műalkotásokat kevésbé élvezem és a bibliai témát sem szeretem. A mitológiai témájú alkotások még tetszhettek volna, ha jobb lenne a látásom:) Így azonban sajnos ez a kiállítás nem igazán fogott meg.
Az egyik kép melletti felirat azért erősen megragadt emlékeimben: Parmigianino idejében nők nem állhattak modellt, meztelenül legalábbis semmiképp. A meztelen női képekhez is férfiak álltak modellt és a művészek a férfi testet próbálták meg nőivé alakítani ábrázolásaikon. Ezt anatómiai ismeretekkel rendelkezők ki is szúrhatják.

Parmigianino kiállítás - A szépség alkímiája

Találtam egy blogbejegyzést is a kiállításról: Dante pokla - Degas-tól Picassoig - Dante kiállt a kiállításra

Végül a kedvenc képeim:

Degas - Fényképésznek modellt álló táncosnő

Van Gogh - Börtönudvar

Picasso - A két akrobata (Harlekin és társnője)

Szólj hozzá!

Címkék: művészet

Filmes vágylista - fejlemények

2010.02.23. 18:58 Nola

Úgy látszik, egész gyorsan haladok:)
A következőket már ki is húzhatom lentebb említett filmes vágylistámból:
Hullámtörés, A bérlő, Vámpírok bálja, Mindent anyámról.
A Vámpírok báljába belenéztem-beletekertem és úgy tűnik, nem túl jó film. Tizenpár éves koromban annak tűnt, de az már rég volt. De azért majd megnézem rendesen is legalább egyszer. A másik háromban kizárt, hogy csalódjak.


Maradt tehát:
Tarr Béla: Sátántangó
Bódy Gábor: bármi
Grunwalsky Ferenc: Táncalak
Lars von Trier: Idióták (megvan videón, de kéne dvd-n)

Pedro Almodóvar: Beszélj hozzá!
Woody Allen: Amit tudni akarsz a szexről...
Richard Lester: A csábítás trükkje

(Roman Polanski: Iszonyat)

Még Leuce-tól beszerzem a Sátántangót és akkor még előrébb leszek:)
A filmek közül amúgy csak a Sátántangót, a Beszélj hozzá!-t és az Iszonyatot nem láttam, na meg Bódy Gábor filmet sem még.
 

Szólj hozzá!

Címkék: film tarr béla polanski

SAD: Social Anxiety Disorder

2010.01.03. 17:17 Nola

Szólj hozzá!

Címkék: pszichológia

But this isn't because I'm gay, it's because I'm me

2010.01.03. 16:55 Nola

Szólj hozzá!

Címkék: homoszexualitás társadalom

Filmes vágylista

2009.12.27. 19:59 Nola

Tarr Béla: Sátántangó
Bódy Gábor: bármi
Grunwalsky Ferenc: Táncalak
Lars von Trier: Idióták, Hullámtörés (az Idióták megvan videón, de kéne dvd-n)

Roman Polanski: A bérlő, Vámpírok bálja (+Iszonyat?)
Pedro Almodóvar: Beszélj hozzá!, Mindent anyámról
Woody Allen: Amit tudni akarsz a szexről...
Richard Lester: A csábítás trükkje

Szólj hozzá!

Címkék: film tarr béla polanski

Közszolgálati vs kereskedelmi tv

2009.12.04. 17:47 Nola

A parlament nemrég az MTV költségvetési támogatásából 9 milliárdos elvonást szavazott meg a jövő évre, emiatt 2010-ben az MTV kevesebb közszolgálati műsort készíthet.
A neten ennek kapcsán sokszor olvastam olyan hozzászólásokat, melyek írói örülnének, ha megszűnne az MTV, sőt, az összes közszolgálati tv, vagy maximum csak egy maradna, merthogy semmi jó nincs rajtuk, dögunalmasak, régimódiak.
Én meg inkább örülnék, ha a kereskedelmi csatornákból maradna csak egy-kettő és több lenne a közszolgálati. Persze tudom, nem lenne fair megszüntetni a kereskedelmi csatornákat, végül is az embereknek joguk van hülyének lenni, meg hülyeségeket nézni. Nem mondom, hogy minden műsor rossz a kereskedelmi tv-ken, ott is vannak azért jó dolgok, éppen ezért maradhatna egy-két csatorna:), azon elférne az összes, ami jó:)
Azért előfordul velem is, hogy valami rosszra, értéktelenre, gagyira kapcsolok egy kereskedelmi tv-n, de ezek leginkább csak a háttérben mennek, miközben internetezem. Ha viszont közszolgálatin nézek valami engem érdeklőt, akkor szinte mindig teljes figyelemmel kísérem végig az adást. Igazán jó műsorokat eddig leginkább köztv-ken láttam. Persze ezeken a tv-ken is van bőven olyan, ami rossz, de jóval kevesebb, mint a kereskedelmiken. Én annak örülnék, ha nőne a köztv-k száma, miközben a tartalmuk is javulna, elég támogatást kapnának, amit megfelelően használnának fel. De ez nem túl esélyes:) :(

És végül néhány jó műsor, amit szerettem, néztem a köztv-ken:
- Bestseller. Lévai Balázst ebben ismertem és szerettem meg. Szerintem az egyik legkedvelhetőbb magyar médiaszemélyiség, azok közé a kevesek (egy kezemen meg tudom számolni őket) közé tartozik, akiket igazán szeretek, elismerek. (Persze biztos vannak azért szép számmal, akiket nem ismerek.)
- Nagy Könyv. Szintén Lévai Balázs vezette, nekem szórakoztató volt. Alföldi Micimackója tetszett.
- Gang. Elég furcsa műsor volt:), de engem nagyon szórakoztatott. Fáy Miklóst, Para-Kovács Imrét, Puzsér Róbertet itt ismertem meg, és Puzsértól itt is ment el a kedvem:) (Para-Kovácstól csak pár év múlva.) Még a Gang oldalára is regisztráltam, mert ott lehetett beszélni a szereplőkkel. Bada Dadáról itt hallottam először és még sok más hasznos, érdekes dolog hangzott el, amellett pörgős és egészen élvezhető volt.
- Kultúrház. Mostanában nem nézem, de azt hiszem, nem ártana rászokni. Régebben legalábbis kedveltem, néztem rendszeresen. Aztán azt hiszem, hogy eltűnt egy időre és én azóta nem láttam. Csak a műsorvezetőkkel nem voltam megelégedve: Rózsa Péter, Winkler Nóra, Veiszer Alinda. Ők ugranak most be. Mindegyikükkel ugyanaz volt a bajom: sokszor butaságokat kérdeztek és felkészületlennek tűntek. De ez sem zavart annyira, hogy ne nézzem. Régi szép idők, mikor még minden délután, este ment a Kultúrház.
- Záróra. Ebből nem láttam túl sokat, de amit láttam, az tetszett. Alinda interjúvolásával itt sem igazán voltam megelégedve, de legalább aranyos nő, megkedveltem már. Rég láttam már Zárórát, az is lehet, hogy azóta már jobb kérdező Alinda.
- Tudósklub. A Zárórához hasonlóan remek volt ez is. Úgy tudom, hogy már megszűnt. Itt nem egy-egy ember portréja volt a műsor, hanem egy adott problémát jártak körbe és annak szakértőit hívták meg az adásba. Voltak izgalmas párbeszédek, igazán kár, hogy már megszűnt a Tudósklub. Hasonlított kicsit az Élesben című közéleti talk show-hoz, de azért ez nem egy talk show volt annak minden jellegzetességével, hanem igazi vita, párbeszéd komoly szakértőkkel, nyugodt, nem kapkodós tempóban.
- Szósz?! Mostanában ezt szoktam nézni. Igazán élvezetes irodalmi vetélkedő kiváló játékosokkal: Lator László, Mácsai Pál, Vámos Miklós, Csákányi Eszter, Pokorny Lia, Molnár Piroska, Váradi Szabolcs, Nádasdy Ádám, Bíró Kriszta, Bertalan Ágnes, Kiss Judit Ágnes, Barna Imre.

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe. Ezek voltak, amiket nagyon szerettem. De néztem még sok mást is az m1-en, m2-n, Dunán. Igen sok jó dolog van ezeken az adókon. Régi filmek, színházi közvetítések, dokumentumfilmek, művészfilmek és mindenféle jóság. Szóval több és még jobb köztv-t!:)
 

Szólj hozzá!

Címkék: társadalom művészet

Paolo Nutini - az 50 éves hangú huszonéves

2009.11.27. 13:54 Nola

Nem szoktam szeretni a Beatles és Stones feldolgozásokat, de ezt imádom. Nem véletlen, hogy a Stones-szal is fellépett Paolo és hogy ő énekelhette ezt a dalt a Gimme Shelter kampányban.

Paolo Nutini - Gimme Shelter

Paolonak minden dala remek, bármeddig el tudnám hallgatni. Nem is tudom, melyiket tegyem még be. Legyen mondjuk a Candy:

Szólj hozzá!

Címkék: zene paolo nutini

Kedvenc hobóm

2009.11.27. 13:50 Nola

Charlie Winston - Like A Hobo (Acoustic)

Na jó, legyen itt a normál verzió is: 

 

I Love Your Smile

Még egy kis Charlie Winston.

Szólj hozzá!

Címkék: zene

Poetic question

2009.11.24. 22:48 Nola

Michael Jackson was suspected that he molested two boys. One of them, Macaulay Culkin denied this thing and said that such things never happened and they're friends but the other boy charged him and the case came on for trial. Though Michael Jackson wasn't convicted, this was a big break in his career and he got many enemies because of this, even the celebrities didn't very like him. I don't want to say that he is guiltless but there wasn't a judgement in that case.
And now here is Roman Polanski. He was charged that he gave drugs to a minor and raped a child (not molested but raped!). But wait! He wasn't just charged, he said that he really did these things and he almost took pride in that. Some of his beautiful words: "If I had killed somebody, it wouldn't have had so much appeal to the press, you see? But...fucking, you see, and the young girls. Judges want to fuck young girls. Juries want to fuck young girls. Everyone wants to fuck young girls!" And he never apologized and what is more he escaped from the USA. And after all these things he still has many supporters and friends and many of them are popular artists. Ohh, poor director... Hypocrites!
But what is the difference between these two case? Why hadn't Jackson friends and why has Polanski so much supporters? What can be the reason of this? I couldn't really find it out but I have an idea: Roman Polanski is a white man, Michael Jackson was black. Maybe it can be the key though I'm not sure. I just wrote this down because it came to my mind and it's interesting.

Update

One more thing came to my mind: Maybe it's also a cause of this double standard that Michael Jackson was a feminine man. Most of the people don't like feminine men or masculine women. (I really can't this understand. I think that those persons who don't hide their masculine touch and feminine touch, those are much more interesting than a typical masculine man or a typical feminine woman.)  So maybe these two things (that he was a black male and he was a feminine male) are responsible for the double standard.

 

(These things are very sad for me because I like their art. As an artist I like Polanski much more, he made very good movies, he made real pieces of art. My favorite is The Tenant, it's brilliant, a classic. And I like Jackson's music, too.)

Szólj hozzá!

Címkék: társadalom polanski

Vámpírok bája

2009.11.21. 16:25 Nola

Egy erdélyi kastélyt bérelt már hosszú évszázadok óta. Napjai rendszerint ugyanazon forgatókönyv szerint teltek. Sötétedés után kelt mindig, ahogy általában a szörnyek. Éjszakái jelentős részét alkotómunka tette ki, melynek során számos nagyszerű, groteszk művet hozott létre. Az éjjelek végül bállal zárultak, amiket a legtöbbször mesterien rendezett. Az éji bál előtt mindig vett egy kellemes vérfürdőt, majd megnyitotta az ünnepélyt. Kollégáival és cinkosaival fényűző lakomát csaptak, majd napfelkeltéig táncoltak. Néha feláldozott egy gyermeket, akinek kiválasztásában egyik legkedvesebb szövetségese, Pedo Almodóvar segédkezett. Szerette a gyermekáldozatot, hiszen az ártatlanok vére a legízesebb, s valahogy úgy érezte, mindez megfiatalítja. De nem vetette meg ezért senki sem, volt, aki szerint ezek nem is olyan gyermekáldozós gyermekáldozások voltak. Különben is, olyan nagyszerű bálokat rendezett, s ráadásul volt benne valami, amiért mindent megbocsátottak neki, bármit is tett, csak elnézően mosolyogtak. Volt benne valami mágikusan elbűvölő. Valami rejtélyes aura, varázserő. Csak úgy nevezték: a Vámpírok bája.

 


Szólj hozzá!

Címkék: társadalom iromány polanski

Have a nice már megint!:)

2009.11.02. 09:09 Nola

Rám ma ez vár, nem akaroom:( Remélem, így alakul az én napom is, mint ez a klip:)



Szólj hozzá!

Címkék: zene

A vétkes (under construction)

2009.10.25. 15:40 Nola

A vétkes

Osonva halad a fakó fák között,
sziszeg a szélben a messzi ricsaj.
Vöröslő arccal égeti az erdőt,
s mögötte végre elfúl a moraj.
Sötét magányban nincs súlya a bűnnek, -
vigyorog - nincs bíra, sem vád, nincs zaj.
Őrülten bolyong a monoton csendben,
a füstös avarban reccsen a gally.

Szólj hozzá!

Címkék: iromány

Okt. 15.

2009.10.15. 11:35 Nola

Kompakt: meztelen kompról készült fotó.
IKREK: informatikai kar rektora

Have a Nietzsche-day!

And a nice day also! 

  

Róla igazán megemlékezhettek volna jobban is televízióban. 

 

Ezt meg Bettinek:) 

Szólj hozzá!

Címkék: zene agymenés

2009.09.05. 09:58 Nola

Hát ma kiderül, hogy Európa felé tartunk vagy Ázsia felé.
Pár napja láttam egy dokumentumfilmet, amiben, azt hiszem társadalomkutatók, azt mondták, hogy Oroszországban a demokrácia fokmérője ezen kisebbségekhez való hozzáálllás. Nos, Oroszországban, mikor egy vidéki politikus szélsőséges kijelentést tett eme társadalmi csoportra, Putyin csupán egy gúnyos mondatban reagált, miszerint Oroszország egyik legnagyobb problémája a demográfiával kapcsolatos. Moszkva polgármestere gyűlöli őket és betiltotta a felvonulásukat. Letartóztatták őket. Volt, akiknek végignézték az összeverését, majd nem a szélsőségeseket vitték el a rendőrök, hanem a szerencsétlen agyonverteket. Voltak olyanok, akiket a rendőrség csak úgy átadott ezeknek az állatoknak. Voltak papok is, akik odamentek, hogy szétverjék őket, csakhogy megvédjék az emberek lelkét ettől a fertőtől. Oroszországban nincs demokrácia.
Nálunk van? Nagyon remélem, hogy nem az ázsiai irányba haladunk, bár az utóbbi idők tendenciája szerint afelé. A rendőrség idén felhívta a vonulók figyelmét, hogy ne sértsék meg a közízlést. Az én ízlésemet meg a nagy magyarországos, árpád sávos ruhák sértik. De remélem, idén ez a legnagyobb baklövésük, igaz, ez szerintem nem kis hiba. Remélem, sikerül majd megvédeniük a menetet és minden rendben lesz. És remélem, a szélsőségesek sem terveznek merényletet, robbantást, csak "maximum" verést és dobálózást, ami borzalmas, de még megakadályozható.
Szerintem azért van a menetre szükség, mert talán ha évről évre megrendezik és egyre többen eljönnek és az emberek hozzászoknak, akkor talán fokozatosan elhalnak a szélsőséges megnyilvánulások, lebontódnak a kordonok és nő a társadalmi elfogadottság. Nyugaton is így volt. Bár lehet, hogy Magyarországot nem kéne hozzájuk hasonlítani, itt elég más a társadalmi-gazdasági helyzet. De talán így lesz.
Remélem, hogy ma minden rendben lesz és senkinek nem esik baja! Nem, nem lehet, hogy valaki azért sérüljön vagy haljon meg, mert más, mint az átlag. Ez elviselhetetlen.

Update 

1 komment

Címkék: homoszexualitás társadalom

Sziget - Prodigy

2009.08.26. 00:26 Nola

Röviden csak annyi, hogy iszonyat jó volt. Pontosabban kurvára állat volt. Leszámítva a színpadtól nem messze, az embertelen sűrűségű tömegben pogózó embereket állatokat...

Péntek délután, életemben először kimentem a Szigetre. Munka után indultam, körülbelül ötre értem oda. Andi és kolléganője (ha jól emlékszem, Niki) már ott voltak. A magyar sátornál találkoztunk. Andit széles karmozdulattal üdvözöltem és azzal a lendülettel le is vertem a fröccsét az asztalról. Úgyhogy ezt pótolandó és egyúttal szomjamat is oltandó, elindultunk fröccspótlásra, elhagyva Andi öngyújtóját és a szomszédos asztalnál ülő Prodigy-, azaz Keith Flint-fejű srácot. Az alkoholos termékbe történő beruházás után felfedező útra indultunk. Egy Elvis Presley imitátor nyomában egy sörsátorhoz jutottunk, ahol további folyékony fogyasztási cikkekbe ruháztunk be. Ezen fárasztó gazdasági tevékenységek után egy kis könnyed szórakozásra vágytunk, ebből kifolyólag Andival beszálltunk egy tíz perces megerőltető hintázásba egy óriási, emberhajtású hintán.
Játék után az Axe sátorhoz mentünk, oda ugyanis az unilevereseknek, így Andinak és kolléganőjének is VIP jegye volt. Szerencsémre engem is be tudtak vinni. Fölmentünk az ott felállított kis tetőteraszra, amely pont a Nagyszínpaddal szemben volt. Tökéletesen látszott onnan minden. Kaptunk ingyen piát, élveztük a Prodigy előtt fellépőket, a hangulatot és vártuk a Prodigy-t. Nekem azonban a túlzott gazdasági tevékenységtől (=túlzott folyadékbevitel) feltámadt az érdeklődésem a mellékhelyiségek meglátogatása iránt. Lefáradtam hát a teraszról és elfáradtam a toiletek irányába.
Előtte azonban, gondoltam, megkeresem a nem sokkal azelőtt látott, nagy szivárvány zászlós meleg fiúkat és megérdeklődöm, merre van a melegsátor. A fiúkat azonban sajnos már nem találtam és aztán már sajnos magamat sem találtam, márhogy nem tudtam beazonosítani a térképen, hogy hol vagyok. Ha meg ez sikerült, akkor meg hiába mentem a térkép által jelölt úton, mégsem oda lyukadtam ki, ahova kellett volna. Előfordul az ilyen a túlzott gazdasági tevékenységet végző emberrel, főleg, ha mindez már az éjszaka leple alatt történik, ami tovább nehezíti a tájékozódást. Kalandozásaim során a (Sörös)üveghegyen túl véletlen az LMBT, a BudapestPride és a Magic Mirror sátrakba botlottam. Pedig akkor már nem kerestem őket, de mégis odakerültem valahogy. Valahogy sokszor akaratlanul is ennél a témánál lyukadok ki:) A Magic Mirrorba most nem mentem be, majd legközelebb. Megbántam amúgy, mert Marion szerint nagyon jó volt a buli, meg ott volt Ricsi és Zoli is, bár velük Prodigy-n is összefuthattam volna. De persze nem, mert rohadt nagy volt a tömeg.
Csodával határos módon aztán Prodigy elejére pont a Nagyszínpad előtt találtam magam, így láthattam az ütős kezdést a Firestarter-rel. Az Axe emelvényre, Andiékhoz már nem engedtek vissza, mert már túl volt terhelve, féltek, nehogy leszakadjon. Ezért úgy döntöttem, előre megyek és onnan nézem a koncertet. Elég jól sikerült befúrnom magam, körülbelül húsz méterre voltam a színpadtól, mint Rolling Stones-on. De akkor a közelemben álló vadbarmok pogózni kezdtek, plusz ennek következtében elvesztettem az egyik szandálom, ami hihetetlen módon egy-két percen belül megkerült. A helyzet elég veszélyesnek tűnt, inkább vissza is mentem hátrébb, onnan élveztem a koncertet. Nagyon zúzós volt, meg állat! Jó bulit csináltak, a hangulat kurva jó volt, élveztem nagyon, na!:) Nagy sajnálatomra viszont csak egy órás volt, emiatt maradt bennem hiányérzet rendesen. De legalább láthattam őket és buliztunk egy fergetegeset.

Invaders Must Die  

The Prodigy - Invaders Must Die


Firestarter 

Szólj hozzá!

Címkék: zene fesztivál

A karakteremtény

2009.07.23. 15:31 Nola

Kora gyerekkorától kezdve adódtak vele problémák. Mindig is más volt, mint a többiek. Nem lelte örömét a labdajátékokban, sem a babákban és autókban, ellenben különös módon vonzották a futóindexek és idiómák, naponta többször játszott lambdajátékokat. Játszóterek helyett metrikus tereken töltötte az idejét, lego helyett hapax legomenonokból épített várakat. Míg a többiek vidáman zsibongtak, ő csak kuporgott a sarokban és morfondírozva metaforizált. Néha radírozva morfondírozott (kandírozott gyümölcsöt eszegetve).
Lassan ifjú felnőtté érett, de nem sokat változott, éppen csak annyit, hogy a kandírozott helyett most már az érett gyümölcsöt szerette. Az élete továbbra is abszurd volt. Számításai szerint létezésének valószínűségi mutatója a nullához konvergált. Néha mintha nem is létezett volna. Néha veszettül magányos volt. Így hát egyre inkább valóságossá akart válni. Ő is létezni akart, mint a többiek (sosem gondolta, hogy talán csak ő él igazán). Egyszer aztán (egy Tesla tekercs által generált) szikra gyulladt az agyában: eddig csupán külső szemlélője volt a fogalmak, szavak és képletek, abszurditás világának, így mint valóságosan nem létező és virtuálisan is inaktív entitás semmilyen formában nem realizálódhatott az univerzumban. S mivel nem tudott olyan lenni, mint a többiek, hiszen ő más volt, nem olvasott magazinokat és nem járt multiplexekbe, meg egyébként is kicsit túl sok idegen szót használt, egy út maradt csak számára: virtuálissá metamorfizálódni.
Hirtelen határtalan lelkesedés fogta el, s megszállottan kutatni kezdte virtualizálódásának lehetséges módját. Nem telt bele sok idő, s megtalálta a megoldást: meg kell írnia magát, szöveggé kell lényegülnie. Elkezdte hát magát karakterekbe önteni. Először a teste került sorra. Lassan haladt és aprólékosan, mindent meg akart írni, minden egyes hajlatot és szögletet, a szőrzetet és hajzatot, s hogy hány fokos szögben hajlik maga felé a keze. Ezután a belső szervekkel és mindenféle belsőséggel folytatta, a gyomrában maradt ételmaradékokkal, a gyomorsavval, epekővel és a tocsógos vérrel. Úgy érezte, ez kicsit naturalisztikusra sikeredett, helyenként meglehetős undorítóra. Ez némileg visszavetette a kedvét, s kissé lehangolva konstatálta, hogy ez nem túl szép szépirodalom. De nem sokáig törte le örkényes textualizálódása, szenzációs ötletének megvalósítása iránti vágya hajtotta előre. Fizikai karakterizálódásának végső fázisaként nemi szervei megfogalmazásának rejtelmeibe hatolt be, melynek során újabb akadályokba ütközött: szép, hosszú, nagy és duzzadó akadályokba, vörös meredezésekbe, olykor az öröm tulipánjaiba is. Itt is akadt bosszankodnivalója, hol a pajzánság, hol meg az eufémizmusok dühítették, néhol meg olyan vesicula seminalisos, azaz olyan latinos volt. Kicsit fájlalta betűkké billentyűzött szívének mélyén, hogy exteste textje egy cseppet rettenetes. Különösen a rímeket és különböző szóleleményeket utálta szövegtestében. De hát nem volt túl tehetséges író. Végre azonban befejeződött fizikai transzformációja. Megkezdhette elméjének és lelkének átültetését.
Nagy hévvel vágott bele a munkálatokba, faragta a lelkét, fúrta az elméjét (a kíváncsiság is), verte a billentyűket éjt nappá téve, hogy valahogyan átpréselje láthatatlan részeit a betűvilágba. A hétköznapi gondolatokat még sikerült megfogalmaznia, de anyja halálának megalkotásánál hirtelen elapadtak a szavak. S mikor nagy nehezen kipréselt magából valami szövegdarabot, az néhol szentimentális, néhol túl mesterkélt, néhol morbid és kegyeletsértő volt, de semmiképpen sem olyan, mint amit valójában érzett. Aztán jöttek sorra a további érzelmek és élmények, vidámak és szomorúak, boldogak és kegyetlenek, mélyek. És egyiket sem tudta karakterekbe ültetni úgy, hogy azok a valót tükrözzék vissza. Valószínűségi rátája ismételten a nullához közelített. Keserűség fogta el. Ráeszmélt virtuális realizálódásának lehetetlenségére. Most már tudta, hogy ahogyan a materiális világnak, úgy a fikciónak sem lehet része. Míg entitása el nem foszlik a létezés mindkét tartományából, sorsa addig a félig virtuális, félig valós lét. És csak ült egyedül a sarokban és morfondírozott.

2 komment

Címkék: iromány

Peak Oil

2009.04.02. 14:48 Nola

Technikai bejegyzés - linktárolásra

astro.elte.hu/~hetesizs/FFEK.html

terminus.blog.hu/2008/10/02/peak_oil_attekintes

terminus.blog.hu/tags/felk%C3%A9sz%C3%BCl%C3%A9s

astro.elte.hu/~hetesizs/FFEK/jelentes.pdf

forum.index.hu/Article/showArticle

www.mtv.hu/videotar/

civilkontroll.net/index.php 

Szólj hozzá!

Címkék: társadalom

A c kérdés

2009.04.01. 15:26 Nola

A kérdés, amellyel kapcsolatban sokaknak nem kellene megszólalniuk. Csak a higgadtan megírt/elmondott, indulatoktól, előítéletektől mentes, objektív vélemény, elemzés az, ami elfogadható. Nem fröcsögni és indulatokat szítani kéne, hanem gondolkozni...

Nemrég Csányi Vilmos volt a Záróra vendége. Alinda megkérdezte őt ezzel kapcsolatban. Csányi szerint például nagy hiba, hogy nem veszik figyelembe, hogy más kultúráról van szó. A két kultúrának föl kéne vennie egymással a kapcsolatot, s el kéne ismerni az ő kultúrájuknak a pozitív vonásait is, azokat is hangoztatni kéne, nemcsak a számunkra negatívakat. Például egy igen pozitív dolog, hogy ott nagyon erős közösségek vannak, hajléktalanok sincsenek az ő kultúrájukban.
A Csányi általt emlegetett cikkben ezt írja Debreczeni József: "Két, gyökeresen más mentalitású közösség él egymás mellett úgy, hogy az erőviszonyok folyamatosan az egyik javára tolódnak el..."
Csányi szerint a foglalkoztatásuk egy jó lépés lenne a probléma megoldása felé. Amíg ugyanis volt kötelező foglalkoztatás, addig kevésbé fordult elő körükben a perifériára szorulás. Régen persze az ő kultúrájuk nem egy munkakultúra volt, de fokozatosan alkalmazkodtak, kezdtek a társadalomba integrálódni, a rendszerváltással azonban ennek a folyamatnak vége szakadt. A segélyezést (a jelenlegi formájában) nem tartja jó módszernek a felemelésükre, szerinte ebből a pénzből inkább munkahelyeket kéne teremteni, még akkor is, ha az gazdaságilag nem éri meg az államnak. Hosszú távon viszont ez érné meg a társadalomnak, s ha őket tönkremenni, végleg leszakadni hagynánk, azzal mindenki sokkal rosszabbul járna. Jó eszköz lehetne még a felzárkóztatásra, ha például azért kapnának az anyák segélyt, ha iskolába vinnék gyerekeiket, ha beadatnák nekik a védőoltást vagy például ha elfogadnák az ebédjegyet. A fiatalokat így az iskola segítségével lehetne felemelni. Mexikóban ezt alkalmazták a kisebbség felzárkóztatására, New York pedig a harlemiek miatt vette át ezt a mintát, mint ahogy még húsz másik ország is. Csak épp nálunk nem tesznek semmi értelmeset, pedig csak egy kipróbált rendszert kéne alkalmazni.

Szólj hozzá!

Címkék: társadalom

Beatle sarjak - II. rész

2009.03.29. 00:21 Nola

Zak Starkey

The Who - Won't get fooled again - a doboknál Zak Starkey

Zak dobszólója

 

Stella McCartney

Stella, a divattervező. Róla már mindenki hallott.

 

De Paul-nak is van egy zenész fia.

James McCartney

Róla sajnos egyelőre nem találtam videót a neten, amelyen zenélés közben láthatnánk.
Egyébként gitározik, dobol és dalt szerez, amellett, hogy szobrász is. Társírója volt Paul néhány számának, pl. a Flaming Pie és a Driving Rain című albumok számaiban működött közre.

 

Julian és Sean gitároznak és énekelnek. James gitározik. Dhani gitározik. Zak dobol. Ha összeállnának, ők lennének a legjobb Beatles cover band, de legalábbis a legnépszerűbb:)

Szólj hozzá!

Címkék: zene beatles

Beatle sarjak - I. rész

2009.03.29. 00:08 Nola

A minap a Qaf fórum Beatles topikjában számba vettem a Beatle-k utódjait, most pedig egy bejegyzésben is megörökítem őket.

Julian Lennon

Julian Lennon & Roland Orzabal - Stand by me

Chuck Berry & Julian Lennon - Johnny B. Goode /és Keith Richards is ott van!/

 

 

Sean Lennon

Sean Lennon, Moby, Rufus - This Boy

Sean Lennon - Julia

 

Dhani Harrison

Dhani Harrison is az apja nyomdokain

Dhani Harrison - Choose what you're watching

 

Szólj hozzá!

Címkék: zene beatles