Nola

Bárcsak meghalhatnék. Olyan jó lenne meghalni. 

 Az ember előbb-utóbb elgondolkozik az élet értelmén, célján, s nemcsak az egyetemes létezésen, hanem a saját életén is. Milyen életet akarok, hogyan akarok élni, mi végre élek, mit akarok hozzátenni a világhoz? Mert nem csak az a cél, hogy nekem jó legyen, nekem is hozzá kell tennem valamit a nagy egészhez, ha mégoly kicsit is. A tudósok hozzáadják a tudományt, a művészek a művészetet. Aki tud, ad szellemi síkon, lelki síkon viszont mindenki adhat, s adnia is kellene. A pszichopaták, lélek nélküliek persze nem tudnak adni. De akinek lelke van, bele kell tegye a magáét. Mit szeretne az ember az életben? Hogy jól érezze magát. Persze sokan boldogok akarnak lenni, de a permanens boldogság egy nem létező állapot, olyan nincs. Az egy felfokozott élmény, amely ideig-óráig tart. Talán meg kéne tanulnunk máshogy értelmezni a boldogságot. Mert a felhőtlen, gyermekkori, életigenlő, túláradó boldogság már sosem tér vissza, talán csak néha-néha egy rövid időre. Egy lelkileg is felnőtt ember számára a boldogság mást kell jelentsen. Egy szeretet-szövetségben létezést egy társsal. Nem kell a lángolás, mert az nem is lehet tartós. Egy szövetség kell, ahol számíthatunk a másikra bármikor, bármilyen helyzetben, ahol a másik felemel és a kezében tart örökre. Mindannyian meghalunk, nem élünk sokáig és csak ez az egy számít. A másik iránti szeretet, együttérzés, az eggyé lényegülés. A legtöbb ember nem jut el ebbe a kegyelmi állapotba. A legtöbben felszínesen élnek, nem törődnek másokkal, csak a saját hasznukkal, elégedettségükkel foglalkoznak, de beleadni elfelejtenek. Ezek az emberek üresek, s bár eleinte jól palástolják az életük ürességét, de előbb-utóbb, legkésőbb mikor eljön a végítélet, ott állnak majd lecsupaszítva, s nem tagadhatják el többet maguk előtt életük értelmetlenségét. Aki nem szeret, az értelmetlenül él. És sokan nem szeretnek, csak eljátsszák, hogy szeretnek. Sok anya, apa, férj, feleség és gyerek. Az embereknek eszmélniük kellene. Gondolkodni, mélyen magukba nézni és akkor meglátnák, hogy legbelül mind ugyanazok vagyunk és akkor talán levetkőzhetnék a felszínes mázat és elkezdhetnének igazán élni, szeretni. Elkezdhetnének jó emberek lenni. Jó embernek kell lenni. Ha valaki nem is vallásos, a krisztusi tanítást meg kell hallania, s aszerint kell élni. Ez nem hit kérdés, nem kell ahhoz istenhívőnek lenni. Krisztus megtanított minket arra, hogy jók legyünk, ez a legfontosabb. A jó ember segít másokon, az elesetteken, a jó ember együttérez, átérez, együtt szenved, áldozatot vállal, viszonoz, de önzetlen is. A jó ember nem aljas, nem gyűlölködik, nem rúg másokba, értékeli, ha szeretik. A jó ember szeret. És ezzel a szeretettel megváltja magát és megvált másokat is, akik hagyják, akik értik maguk is, akikben szintén benne van a jóság. Csak így érdemes élni.

Eszter agnosztikus blogja

Instant Filozófus blogja

Lévai Júlia - A burka: önkényuralmi jelkép

Lévai Júlia - Burka vita - II.

Nem szeretek aktuálpolitikáról írni, pláne nem ilyesmiről, de a Bándy Kata halála körüli hisztéria már erősen túlmegy a jó ízlés határain és megmutatja, hogy milyen beteg is valójában a magyar társadalom.
Sajnálom szegény lányt. Mint ahogy minden megerőszakolt, meggyilkolt lányt, a cigány prostituáltakat is ugyanúgy. És ugyanúgy elítélek minden erőszaktevőt, gyilkost, cigányt is, nem cigányt is.

"A mostani eset egyelőre leginkább a kiskunlacházira hasonlít, ahol a 14 éves H. Nórát ölte meg éjszaka brutális kegyetlenséggel valaki közterületen. Az ottani polgármester élére állt a cigányellenes közhangulatnak, egészen addig, míg ki nem derült, hogy az elkövető nem roma.

Akkor száznyolcvan fokos fordulatot vett az addig rasszista felütésű ügy, és a közösségi-, bulvár-, és szélsőjobboldali média egy részét elárasztották a kislány felelősségét firtató utalások. Minek sétált egyedül. Miért volt rajta szoknya. Biztos kihívó volt. Biztos ő provokált." (Forrás: Varró Szilvia: Bándy Kata és a férfibűnözés)

Az idézett cikkel is van némi bajom persze (amellett, hogy sok jó dolog is van benne). Hogy lehet olyat leírni, hogy férfibűnözés? Agresszív elmebetegek bűnözése inkább. Olyan van. De nincs férfibűnözés, mint ahogy női bűnözés sincs. Természetesen pártolom a női egyenjogúságért, a nők megalázottsága elleni, családon belüli erőszak elleni, stb. küzdelmeket, de túlzásokba sem kéne esni. A férfibűnözés szóból sugárzik a gyűlölet, mint ahogy a legtöbb megnyilvánulásból, ami ezzel az üggyel kapcsolatos. Kata hibáztatása, cigányozás, cigánybűnözés emlegetése, halálbüntetés visszaállításának követelése, stb.

Nyílik a bicska a zsebemben, amikor interneten vagy akár ismerőseim körében is Kata felelősségét firtatják. Hogy miért mászkált egyedül, ráadásul csinosan öltözködve... Most halt meg szerencsétlen lány kínok között, mi a francért kell ilyeneket mondani? Az emberekben semmi jó érzés, együttérzés sincs. És nem az áldozat a hibás. A kihívó öltözet nem lehet provokáció. Ha valaki ezért megerőszakolja, az egy aberrált barom, nem ember. Nem arról kell beszélni, hogy mit kellett volna Katának tennie, meg hogyan kellett volna öltözködnie, nem kéne kritizálni szegény lányt. Nem az áldozat szidalmazásával kéne most foglalkozni, mert ez gyomorforgató, undorító dolog. Jobb lenne inkább talán meg sem szólalni.

A másik a cigányozás, cigánybűnözés emlegetése. A gyűlölködők most elemükben érezhetik magukat. Valóban sok a cigányok között a bűnöző, ahogy sok a többségi társadalomban is. Hogy a cigányok között nagyobb arányban vannak-e bűnözők, mint a többségi társadalomban, azt nem tudom, de elképzelhetőnek tartom, hiszen a szociális helyzetük, a kirekesztettség, stb. könnyen indukálhatja a bűnözővé válást. Mindemellett azonban azt is figyelembe kell venni, hogy ebben a többségi társadalom felelőssége is igen nagy. A kormány például azt tervezi, hogy a roma gyerekek felzárkóztatását segítő programra jövőre szó szerint egy fillért sem szán. Ne is legyen már minimális remény sem arra, hogy a helyzet javuljon...
"A jövő évi költségvetés tervezetében nem egyszerűen csökkentették a roma oktatási integrációra eddig fordított közel 7 milliárdos összeget, hanem egy árva forintot sem irányoztak elő. Pedig a programnak csak pozitív tapasztalatai vannak, romák és nem romák számára egyaránt." (Forrás: Egy fillért se a roma gyerekek integrációjára)
Érdemes ezt is elolvasni: A bűnözés a cigányok vérében van?
Attól pedig, hogy cigányoznak, cigánybűnözést emlegetnek egyesek, semmivel sem lesz jobb, csak a gyűlöletet szítják. Meglehetősen ostoba és bunkó hozzáállás ez. Sokan nem fogják fel, hogy a szavaknak és tetteknek súlya van. Miért kell hozzászólni valamihez, ha az embernek fogalma sincs róla? Úgy gondolom, hogy csak akkor van értelme egy adott témában (főleg egy ilyen ügyben!) megszólalni, ha annak a megszólalásnak van hozzáadott értéke, ha valamiféle megoldást kínál vagy legalábbis megpróbálja megtalálni a megoldást. De a pusztításnak, uszításnak nincs értelme. Sőt, ez szerintem igen nagy bűn. Egy felelős, érett felnőtt ember nem tesz ilyet. Egyébként meg, csak a pontosság kedvéért, az elfogott gyilkos valójában nem teljesen, hanem félig cigány...

Kíváncsi lennék, vajon mennyire tájékozottak azok az emberek ebben az ügyben, akik ezt csak mocskolódásra használják fel. Gondolom, körülbelül semennyire. Esetleg olvastak egy kis Bayer Zsoltot:

"Fohászkodtam, hogy ne legyen cigány a tettes.
Fohászkodtam – kedves cigány kollégáim miatt, van közöttük riporter, biztonsági ember, takarító. Naponta találkozom velük, tisztelem őket, s borzalmas még belegondolni is, hogy Bándy Kata kiontott vére rájuk is fröccsenhet.
Péntek László a gyilkos. És cigány.
Azért kell mindenképpen kimondanunk ezt, mert mások majd el akarják hallgatni. És minden hallgatás azok malmára hajtja a vizet, akik polgárháborút akarnak.
Ezért kell nekünk kimondanunk: az a gyilkos állat cigány volt..."

Micsoda álszent, undorító szöveg! Valahol olvastam, sajnos már nem tudom, hogy ki írta, hogy minden antiszemitának/rasszistának/homofóbnak/stb. van egy-két kedves zsidó/cigány/meleg/stb. ismerőse, sőt akár jó barátja, aki persze nem olyan mint a többi zsidó/cigány/meleg/stb., hanem rendes, jóravaló ember, mondjuk pl. nem foglalkozik már a holokauszttal, mert belátta már ő is, mint minden normális ember, hogy régen volt már az, meg nem olyan releváns kérdés ez ma már, hogy szóra érdemes legyen. Vagy mondjuk nem jár melegfelvonulásra, meg nem provokálja a társadalmat azzal, hogy nyilvánosan megfogja a párja kezét, mert hát ő is tudja, hogy egy normális ember számára ez gusztustalan. És így tovább.
És tényleg így van ez, Csurka is előszeretettel emlegette két zsidózás között kedves zsidó ismerőseit. És én is ezt tapasztaltam, én is ismerek ilyen embereket. Sajnos. Álszent dolog cigány barátokat emlegetni, miközben valaki éppen cigányozik. Mert Bayer cikkét olvasva az emberek nem azt fogják gondolni, hogy vannak rendes cigányok is és valamit tenni kéne a helyzet javítása érdekében. Nem fognak megoldásokon gondolkodni, nincs semmilyen pozitív hozadéka a cikknek. Csak pusztít. Ahogy szinte az egész média ebben (és sok más) ügyben is. Az ilyenek, mint Bayer, akik cigánybarát képében tetszelegve mocskolódnak, az egyik legnagyobb bűnt követik el, amit lehet. Egy közéleti szereplőnek pláne nagy a felelőssége, hogy hogyan nyilatkozik meg ilyen ügyekben. Úgy látom azonban, hogy sokak számára a felelősség mit sem jelent. Azzal kezdi a cikket, hogy hány kedves cigány ismerőse van, majd ezután végig cigányozik... "Fohászkodtam, hogy ne legyen cigány a tettes." Ugyan már! Szerintem inkább pont azért fohászkodott, hogy cigány legyen a tettes és végre legálisan gyűlölködhessen egy kicsit.
Hogy az elkövetőben volt cigány származás, mindenki tudja. Nem kell ezt még külön hangsúlyozni. Ocsmány dolog azt írni, hogy el akarják hallgatni, hogy a gyilkos cigány volt, miközben orrba-szájba mindenhonnan ez ömlik. Szó sincs itt semmiféle titkolózásról, épp ellenkezőleg. És különben meg pont attól lesz polgárháború, kedves Zsolt, ha ennyire kihangsúlyozzák mindenhol az elkövető származását, ha ennyire ezt sulykolják. Olaj a tűzre. Jobbikos tüntetés, halálbüntetés? Sorolhatnám még.

"Mindenekelőtt meg kellene szólalniuk a cigányoknak. Ideje lenne a bocsánatkérésnek, ideje lenne a szembenézésnek önmagukkal. A nyomor, a szegénység, a kilátástalanság ugyanis nem mentség semmire. Ha majd mentség lesz, akkor eljött a Mad Max világa. És akkor majd tényleg nem kell semmit sem mondani. Akkor elég lesz lőni…
Ha a cigány közösség nem lel valami megoldást, hogy kiirtsa ezt a mentalitást saját fajtájából, akkor ki kell mondani: lehetetlen velük együtt élni."

Briliáns, rendkívüli értelemre valló szavak. Bayernek ez már régi torz agyszüleménye, már a Cozma-gyilkosság kapcsán is ezt mantrázta, hogy a rendes cigányoknak el kell határolódniuk a bűnelkövető cigányoktól. De vajon akkor a többségi társadalomnak nem kéne elhatárolódnia a közülük kikerülő gyilkosoktól? Egyszerű a válasz: nem. Ugyan mi értelme lenne annak, hogy egy normális ember elhatárolódik egy pszichopatától? Hiszen teljesen egyértelmű, hogy egy normális, nem erőszakos ember nem rokonszenvez, nem azonosul egy pszichopatával. Vagy ne határolódjon el senki senkitől vagy mindenki, cigányok és nem cigányok is határolódjanak el a bűnözőktől, cigányoktól és nem cigányoktól is.

"Ideje az őszinte szónak. Mert gyűlnek a viharfelhők, honfitársaim, cigányok és magyarok, akik félitek a Jóistent…"

Őszinteséget és Istent emlegetni egy ilyen írás végén...

Bíró: A szélsőjobb beszédmódja legitimizálódik

Bognár László bejegyzése a témában: Bognár László: Pécs: sérülékeny civil társadalom

További érdekesség: Ki a cigány?

Balavány Poszt: Orbán Viktor Bándy Katáról: az esemény mélyén rejlő probléma
Vajon a Fidesz tagjai vagy O.V. miért nem kelnek ki Bayer véleménye miatt, miért nem határolódnak el a rasszizmustól? (Ez csak költői kérdés volt természetesen, a választ tudni lehet.)

A vétkes

Osonva halad a fakó fák között,
sziszeg a szélben a messzi ricsaj.
Vöröslő arccal égeti az erdőt,
s mögötte végre elfúl a moraj.
Sötét magányban nincs súlya a bűnnek, -
vigyorog - nincs bíra, sem vád, nincs zaj.
Őrülten bolyong a monoton csendben,
a füstös avarban reccsen a gally.

Derűs őszi délután volt tegnap, amikor meghaltam. Emlékszem, mennyire féltem. És emlékszem a csontig hatoló, szűnni nem akaró fájdalomra, amitől, amíg volt erőm, egyfolytában csak ordítottam. Az utolsó hetekben már csak nyöszörögtem, végül csak némán feküdtem napokig.
Tudtam, hogy ha meghalok, hamar elfelejtenek. Először csak a távoli ismerősök, majd a rokonok, barátok és családtagok. Akik jobban ismertek, emlékezni persze mindig fognak rám. Azt mondják majd, volt egy nővérem, egy szeretőm, egy édesanyám. De nem tudják majd pontosan felidézni, milyen is voltam valójában. Először az illatom felejtik el, majd a járásomat és mozdulataimat. Aztán már nem tudják visszaidézni a nevetésem és azt, ahogyan beszéltem, ahogy a cseresznyés pitét ejtettem furcsa r-rel. Nem fognak emlékezni arra a furcsa r-re. Az arcom is homályba veszik majd lassan. Nem tudják majd, mi volt a kedvenc könyvem és hogy a hajléktalanokat miért segítettem, hogy miért volt fontos nekem a szabadság és az emberség. Arra bezzeg emlékeznek majd, hogy hogyan hánytam egy családi ünnepen, mert túl sokat ittam. Vicceket mesélnek majd feledékenységemről, meg arról, amikor az iskolai ünnepélyen felsültem a szavalás közben. Tetszettem volna fiatalon meghalni, akkor kevesebb hibát követtem volna el, így aztán kevesebbet is anekdotázgathatnának rólam.
Féltem, hogy hogyan fognak rám emlékezni, hogy fognak-e rám emlékezni és meddig, mikor felejtenek el?
Féltem, hogy nem láthatom a gyerekeimet felnőni. Nem tudok már segíteni nekik, nem leszek ott, ha szükség lenne rám. A férjem mennyire fog összetörni? Mi lesz, ha belebetegszik a halálomba, ha magába zárkózik hosszú időre? És mi lesz, ha nem? Talán hamar talál magának valaki mást, aki majd egyszer átveszi a helyem és ő lesz az neki, aki most én vagyok. Talán csak a kutyám nem felejt el, ő tényleg hűséges.Emlékszem, régebben attól is féltem, hogy mi lesz majd a halálom után. Lesz-e utána valami vagy nem lesz semmi? De milyen az, ha nincs semmi? Aztán ahogy erősödött a fájdalom, úgy múlt el a félelem. Már vágytam a halálra, mint valami megváltásra. Csak a halálom előtti utolsó órákban, amikor már tudtam, hogy hamarosan itt a vég, hasított belém újra a semmitől való rettegés. Mellettünk az utcán közben kocsik haladtak el, valahol dudáltak. Néha kutyaugatást lehetett hallani, a madarak csiviteltek. Semmi sem állt meg, semmi sem hallgatott el egy pillanatra sem, pedig én épp meghalni készültem. Nem voltak tekintettel rám.
Negyed három volt, amikor a halálom beállt. A kutya az udvarban volt, a férjem sem volt a szobában. Szerettem volna, ha ott van és elbúcsúzhatunk, de megszoktam már, hogy a fontos pillanatokban mindig a mellékhelyiségben van. Így aztán nélküle kellett itt hagynom ezt a világot. Igaz, a legnehezebb pillanatokban az ember úgyis mindig egyedül van, a búcsúzáson kívül mást nem tudott volna tenni, a halálba nekem kellett egyedül átlépnem.
Következő hét pénteken volt a temetésem. Izgatott voltam kicsit, elvégre csak egyszer van ilyen az ember életében. Vagyis, na, a halálában. Rendbe tettek, felöltöztettek. Azt kívántam, bárcsak olyan temetésem lenne, mint amilyet megálmodtam. Ahol mindenki szomorú és őszinte. Rólam gondolkoznak majd, hogy milyen fiatal voltam és mennyit szenvedtem és hogy milyen remek ember voltam, hogy milyen fontosnak tartottam az egyenlő jogokat és mennyire szerettem az állatokat.
Nem sokkal a temetés előtt eleredt az eső. Alkalomhoz illő, gondoltam. Örültem neki, mert pont így képzeltem. Az egybegyűltek viszont másképp látták, s a társalgásuk jó részét az időjárási viszontagságokról folytatott eszmecsere tette ki. Dühös voltam rájuk. Miért is jöttek el, ha ennyire nincsenek rám tekintettel? Ha már nem rám gondolnak a temetésem közben, hanem a napi teendőikre, legalább csöndben maradhatnának. A fiatal lányok sminkelve jöttek, csinosan öltözve és bosszankodtak, hogy a hajukat szétfújja a szél. Sokaknak hirtelen a legjobb barátja lettem, mindenkinek volt egy bensőséges története velem. Volt, aki azt mesélte, hogy egy időben szerelmes volt belém. Én persze tudtam, hogy miért beszélnek ilyesmiket. Ezzel akartak a többiekből sajnálatot kiváltani, hiszen ők éppen most vesztettek el egy számukra fontos embert, nehéz gyászidőszak ez most nekik. Dühös voltam.
Aztán a gyerekeimre néztem. Gyötrelmesen sírtak. Anyu. Elviselhetetlen volt. Láttam a férjem arcát. Csak nézett némán, nem tudta, mi történik, nem ebben a világban volt. Fájt neki, hogy nem tudtunk elbúcsúzni. Tudtam, hogy soha többé nem látom már őket.

Nyirő József, Wass Albert, Tormay Cécile, Csurka István. Antiszemita, kirekesztő, nyilas, náci írók. Hárman közülük bekerülnek a NAT-ba és nem irodalmi kvalitásaik miatt. Csurka túlzott népszerűségre tett szert az utóbbi időben, főleg halála után, de ő sem irodalmi teljesítménye miatt. Erre kell nevelni a gyerekeket.
Olvasni nem olvastam tőlük semmit, de hallottam már irodalmi munkásságukról. Jót is, rosszat is, bár inkább rosszat. Mindenesetre legkiemelkedőbb tehetségeink közé biztosan nem tartoznak és mind tudjuk, hogy valójában miért kerülnek a NAT-ba. Az, hogy milyen írók voltak, nem lényeges jelenleg. Nem számít, hogyan írtak, mint ahogy nem számít az sem, hogy Hitler milyen festő volt. Persze egyik író sem tömeggyilkos, de ilyen emberek művei ne kerüljenek bele a közoktatás tananyagába. Még alig telt el idő a múltbéli traumák óta, amikor emberek tömegei szenvedtek, kínok között éltek és haltak meg. Még friss a seb. Még nagyon fáj sokaknak, sokan még élnek a szenvedők közül. És nemcsak nekik fáj, hanem minden értelmes, érző embernek. Ennek nem szabad még egyszer megtörténnie. Én sajnos azt gondolom, hogy nagyon is könnyen megtörténhet újra, de törekedni kell arra, hogy ne legyen így. A gyerekeket nem lehet így nevelni. Horthy-szobrok avatása, Csurka intendánssá kinevezése, Nyirő est a Radnóti Miklós Művelődési Házban és hasonlók.
Ezen írókat talán csak akkor lenne szabad oktatni, ha az emberek külön tudnák választani a műveket szélsőséges, gyűlölködő megalkotóiktól, akiket a legmesszebbmenőkig elítélnének megnyilvánulásaik, tetteik miatt.
Az emberek nagy része azonban erre nem képes. Ezt például Polanski vagy Michael Jackson kapcsán is láttam. Polanskiról biztosan tudni, hogy megerőszakolt egy kislányt, ő maga vallotta be. Mégis többen, akik szeretik a rendezőt, elkezdték őt mentegetni, hogy nyilván a lány sem volt már olyan ártatlan, könnyűvérű volt és hasonló ócska dumák. Michael Jacksonról nem nyert bizonyítást, hogy valóban erőszakoskodott volna kisgyerekekkel, de a gyanú azért megvolt. Rajongói azonban feltétel nélkül meg voltak győződve ártatlanságáról, kiváltképp halála után, amikor is már-már szentet csináltak belőle. (Ez is megérne egy misét, hogy miért reagálnak így az emberek, mikor valaki meghal, különösen, ha egy sztárról van szó.) Én Jacksonról nem mondok ítéletet, hiszen nem tudhatom, hogy valójában történt-e valami. Megérzéseim lehetnek, tudom, hogy gyereklelkű volt, mert az apja miatt egy felnőni nem tudó emberi roncs lett belőle. De hogy mi történt, arról fogalmam sem lehet. Jackson zenéjét egyébként elismerem, és bár nem igazán az én stílusom, de vannak számai, amiket szeretek és kétségkívül egyedit, kiemelkedőt alkotott. Polanski kiváló rendező, nekem az eddig látott filmjei közül A bérlő tetszett a legjobban, az zseniális volt. Egyébként Jacksont talán igazságtalan volt idekeverni, hiszen róla nem tudni, hogy bűnös volt-e vagy ártatlan. És persze egyikük sem volt náci, nyilas, antiszemita, meg miegyéb és nem terjesztettek ilyen gondolatokat. (Direkt nem írtam nézetet vagy eszmét, mert ezek nem azok, ez mind csak szenny.) Emellett "csak" pár embernek ártottak (már ha Jackson ártott) és nem tömegeknek. Mindezt csak azért írtam le, mert ebből is látszik, hogy az emberek mennyire nem tudják elválasztani a művet és létrehozóját és mennyire elvakultan tudják védeni őket, csak mert szeretik a filmjüket, zenéjüket, stb.
Ezért aztán különösen veszélyes lenne, ha egy-egy gyereknek mondjuk Nyirő vagy Wass kedvencévé válna. A Fidesz és a Jobbik amúgy is divatossá igyekszik tenni ezeket a szerzőket.
Remélhetőleg két év múlva visszaszorulnak ezek a pártok és demokratikus, liberális politikai erők veszik át a hatalmat. Ha azonban nem így lesz, akkor van okunk félni, persze nemcsak a fentebb írtak miatt, hiszen sok más területen is semmibe veszik a demokratikus értékeket, az emberi jogokat. Ha hatalomban maradnak, akkor jön csak el az igazi pokol.
Visszatérve a felvetett témára, úgy gondolom, hogy a legtöbb ember rossz ítélőképessége és a gyerekek könnyen befolyásolhatósága miatt nem lenne szabad ezeket az írókat oktatni, népszerűsíteni. A jelenlegi társadalomra ugyanis sokkal inkább rossz hatást gyakorolnak, mint jót. Ha vannak is jó lektűrjeik, regényeik, az mind eltörpül amellett, hogy mennyire árt, mennyire veszélyes az effajta gondolkodás, a gyűlöletkeltés. Különösen most, amikor Európa-szerte, de főleg Magyarországon erősödik az antiszemitizmus, szélsőségesség, mindenféle kirekesztés. Ebben a helyzetben különösen nem szabadna őket népszerűsíteni, ez ugyanis hatalmas bűn. Talán majd több száz vagy ezer év múlva. Nem tudom, mennyi idő kell, mire feldolgozza a társadalom a népirtásokat, diktatúrákat. És vajon mennyi idő kell, mire felnő a társadalom? Amikor mindenki tényleg egyenjogú lesz. Talán sosem lesz ilyen. De addig is nem kéne visszafejlődni, ha már a demokrácia útjára léptünk. A szabadságot, egyenlő jogokat kéne megcélozni vagy ahogy mi, zsidó-keresztény kultúrkörben szocializálódottak mondani szoktuk, a felebaráti szeretetet. (Mondom ezt én, aki nem vagyok vallásos.)

Azt hiszem, emberi jogi aktivistának kellett volna mennem.

filmjelenet

They are waiting to take us into
The severed garden
Do you know how pale and wanton thrillful
Comes death on a strange hour
Unannounced, unplanned for
Like a scaring over-friendly guest you've
Brought to bed
Death makes angels of us all
And gives us wings
Where we had shoulders
Smooth as raven's
Claws

No more money, no more fancy dress
This other kingdom seems by far the best
Until it's other jaw reveals incest
And loose obedience to a vegetable law.

I will not go
Prefer a feast of friends
To the giant family.

BéDéKá a cigánykérdésről:

Ragtime, nem haragtime

Én is pont ezt mondom, nem lenne szabad cigányozni, cigánybűnözést emlegetni. A médiában csak a témához értő társadalomtudósok hozzászólása lenne megengedhető. A jelenlegi, csapból is folyó hangnem szégyenletes és mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem szolgálja a megoldás megtalálását, csak még jobban elmérgesíti az amúgy is súlyos helyzetet.

Fedezd fel magadnak a világot!

Feet don’t fail me now
Take me to the finish line
Oh my heart it breaks every step that I take
But I’m hoping at the gates,
They’ll tell me that you’re mine

Walking through the city streets
Is it by mistake or design
I feel so alone on the Friday nights
Can you make it feel like home, if I tell you you’re mine
It's like I told you honey

Don’t make me sad, don’t make me cry
Sometimes love is not enough and the road gets tough
I don’t know why
Keep making me laugh
Let’s go get high
The road is long, we carry on
Try to have fun in the meantime

Come on take a walk on the wild side
Let me kiss you hard in the pouring rain
You like your girls insane
Choose your last words, this is the last time
Cause you and I, we were born to die

Lost but now I am found
I can see but once I was blind
I was so confused as a little child
Trying to take what I could get
Scared that I couldn't find
All the answers honey

Don’t make me sad, don’t make me cry
Sometimes love is not enough and the road gets tough
I don’t know why
Keep making me laugh
Let's go get high
The road is long, we carry on
Try to have fun in the meantime

Come on take a walk on the wild side
Let me kiss you hard in the pouring rain
You like your girls insane
Choose your last words,
This is the last time
Cause you and I
We were born to die [x3]

Come on and take a walk on the wild side
Let me kiss you hard in the pouring rain
You like your girls insane

Don’t make me sad, don’t make me cry
Sometimes love is not enough and the road gets tough
I don’t know why
Keep making me laugh
Let's go get high
The road is long, we carry on
Try to have fun in the meantime

Come on take a walk on the wild side
Let me kiss you hard in the pouring rain
You like your girls insane...
Choose your last words,
This is the last time
Cause you and I
We were born to die

milyen mértékű szorongás, depresszió, félelem kell ahhoz, hogy egy haldokló ne próbáljon békülni azzal, aki az egyik legfontosabb a számára?

***

van, hogy nincs jobb megoldás. ha már csak a fájdalom van. nemcsak testi, hanem lelki is. azt gondolom, hogy egy súlyos szociális fóbiásnak vagy depressziósnak nem kell még várnia évtizedeket arra, hogy végre meghalhasson. minek is hosszabbítsa meg a szenvedéseit? ha gyereke van, az más. akkor meg kell próbálni kibírni valahogyan. persze van, hogy ez lehetetlen. van az a fájdalom, amikor az ember már nem tud másra gondolni, sem emberre, sem semmire, csak a halálra. nem szabad ezért haragudni rá. igen, én felmenteném. az ilyen ember már nagyon sokat szenvedett. ösztöneivel ellentétesen cselekedve pokoli mértékű fájdalmat okoz magának. ez csak akkor lehetséges, ha kihalt belőle teljesen a létösztön. azt pedig a szenvedés, a kín öli ki.

***

a depresszió is a halál egyik formája. ahogy a súlyos szociális fóbia is, bezárva a négy fal közé és még annál is beljebb, bezárva a rettegésbe. ez nem élet, hanem maga a halál. életben a halál.
van, hogy átkacsint a halál az életbe.
onnantól vagy felnőtt, amikor ezt megtapasztalod.


(kicsit rombolva a bejegyzés összképét, elrondítom ezzel a lábjegyzettel. nem kell megijedni, teljesen jól vagyok:) csak a múlt egy szeletét írtam ki magamból.)

Nem vagyok egyik sem. Nem vagyok vallásos, mert a vallásokat azért találták ki az emberek, hogy könnyebb legyen élniük, s hogy könnyebben elviseljék a halál gondolatát. A különböző ezoterikus hitek, mindenféle hiedelmek és babonák célja is ez. Nem olyan elviselhetetlen a lét, ha Isten leveszi a vállunkról a terhet. Ennek így kellett lennie, ez a sors, mi nem tehetünk róla, ellene. S a halál sem olyan rémisztő már, nem múlunk el teljesen az élet után. Nagyon nehéz feldolgozni, hogy eltűnünk, a semmiből a semmibe veszünk.
Én azért mégsem utasítom el, hogy a lélek nem marad fönt vagy hogy nincs valami felsőbb erő esetleg, amiről nem tudunk. Sok megmagyarázhatatlan dolog van. Nem vagyok tehát ateista sem. Én azt mondom, amit a legtöbben nem mernek kimondani: nem tudom. Honnan is tudhatnám? Ott voltam én a világ kezdetekor? Nem, ahogy senki más sem. Senki sem tudhatja a választ. Én ebbe beletörődtem, elfogadtam. Nem lehet semmit kinyilatkoztatni, porszem az ember ahhoz. Bátorság kell ahhoz, hogy az ember bevallja, hogy nem tud valamit, s erős személyiség, hogy ellenálljon a vallások, s hiedelmek csábításának.
Nem tudom, vajon annak drukkoljak-e, hogy öreg koromra maradjak meg ilyennek vagy esetleg higgyek valamiben? Az jelentősen megkönnyítene mindent.

Érdekes módon ezt a gondolatot eddig csak BéDéKánál olvastam. Kimondta azt, amit gondoltam. És nemcsak ebben, hanem úgy általában mindenben ugyanazt gondoljuk (egy-két kivételtől eltekintve). Csak BéDéKá sokkal jobban meg tudja fogalmazni:) Ezért is szeretem őt olvasni.

...I think God appreciates it even more because he created you in his image. At least that's what I was always taught. And since God is love and God doesn't make mistakes, then you must be exatly the way he wants you to be, the way he intended you to be. And that goes for every person, every planet, every mountain, every grain of sand, every song, every tear. And every faggot. We're all his, Emmett. He loves us all.

...Szerintem Isten ezt még inkább értékeli, mert a saját képére alkotott meg. Legalábbis ez az, amire mindig is tanítottak engem. És mivel Isten a szeretet és Isten nem hibázik, neked pont olyannak kell lenned, amilyennek Ő akar, amilyennek Ő tervezett téged. És ez igaz minden emberre, minden bolygóra, minden hegyre, minden szem homokra, minden dalra, minden könnyre. És minden buzira. Mind az Övéi vagyunk, Emmett. Szeret mindannyiunkat.

God will always be there for me. God will never let me down.

Isten mindig ott lesz nekem. Isten soha nem hagy cserben.

...Don't fuck with me!... Now you know what it feels like. The fear that all faggots feel all their lives walking down the street, holding hands. Because of assholes like you. And you know what, we're tired of it.

...Ne baszakodj velem!... Most már tudod, milyen érzés. A félelem, amit minden buzi érez egész életében az utcán sétálva kéz a kézben. Az ilyen seggfejek miatt, mint te. És tudod mit, belefáradtunk ebbe.

Magatartászavarosok használják a magatartászavaros kifejezést olyanokra, akiknek nincs is.

Érdekes logika magatartászavarra börtönbüntetést, meg pénzbírságot javasolni...

köszönet Csurkának és neonáci szörnyszülöttjeinek...

A hal meghalt. Fish is finished.

Halász: halálom hal álom.

A halaknál a vezető halálok a halál.

Álhal valál, mégis meghalál.

Hála a halálnak a hal a hálóba hal. A parton már kétéltű. És hall.

A hallban a hal nem hall, mert meghal.

Hal, meghalsz!

A halandó.

Belehalózott a hálóba belehalódott hal.

A számos bizonyíték közül csupán kettő arra, hogy a sok zsidóellenes, zsidó karvalytőkéről fantáziáló átlagember antiszemita megnyilvánulásai minden alap nélküliek, csupán a gyűlölet kiélése a cél:

Hol késik Magyarország izraeli megszállása?

Tévhitek a "New York-Tel Aviv tengely" térfoglalásáról

Felvásárolják-e Magyarországot a zsidók?

Természetesen nemcsak a zsidó, hanem egyéb kisebbségek esetén is igaz ez. Az emberek nem tájékozódnak, nem olvasnak semmit, nem gondolkodnak, csak átveszik a társadalmat uraló antiszemita, rasszista, xenofób, homofób, nőket kirekesztő, stb nézeteket.

Sajnos sokszor ezt otthonról hozzák a gyerekek, de talán ha valaki elég intelligens és olvas és gondolkodik, akkor ahogy egyre idősödik, előbb-utóbb kinövi ezeket az ostoba gondolatokat, s talán végre tényleg civilizált, gondolkodó, igaz ember válik belőle.
Én is keresztül mentem ezen. Gyermekkoromban sokat hallottam apámat cigányozni, s sajnos valahogyan ez átragadt rám. Magam sem értem, miért. Pedig más kisebbségeket is ócsárolt rendesen és rendszeresen. Valahogy más kisebbség iránt mégsem alakult ki bennem soha ellenszenv, csak a cigányok ellen. Ezt azóta is szégyellem. Aztán szerencsére elég hamar, középiskolás koromban kinőttem már ezt, mert én elkezdtem használni az eszem, olvastam cikkeket, néztem riportokat, interjúkat cigányokról, cigányokkal. Tudom, hogy mennyire összetett, mennyire nehéz kérdés ez. Nem fehér vagy fekete. Talán a legnehezebben megoldható helyzet a cigányoké, a legnehezebben feloldható társadalmi ellentét az, ami a cigányok és a többség között van.

Igaz, a melegeket is eléggé gyűlölik. Ez már-már divat, úgy látom. Egyszerűen nem trendi az, aki nem utálja őket. Bennem sohasem volt ellenszenv a melegekkel szemben. A transzszexuálisokkal szemben sem. Pedig sokan őket is utálják, még akár jobban is, mint a melegeket. Ők még talán a melegek között is kitaszítottak, bár ebben nem vagyok teljesen biztos. Mindenesetre a társadalom leginkább perifériára szorultjai közé tartoznak. Rettenetes szenvedés lehet az övék. Még nagyobb lehet a fájdalmuk, mint a melegeké. Csak bele kell gondolni, milyen lehet, ha gyűlölöd a tested, rosszul vagy, ha tükörbe nézel, ha pisilsz, ha fürdesz, ha torznak tartod magad. Nem, ezt nem lehet elképzelni sem.
Egyébként régebben a melegfelvonulással kapcsolatban halvány ellenérzés azért volt bennem. De már rájöttem, hogy az akkori enyhe korlátoltságomból fakadt. Bármiféle tüntetést, zenés-táncos felvonulást, parádét lenéztem. A Love Parade-ot is. Tehát nem kifejezetten a melegek ellen irányult ez, hanem mindenféle parádé, felvonulás ellen. Végül is ez is valamiféle előítélet volt és gőg. Azt hittem, hogy a melegek sokkal "buzisabban" vonulnak fel, úgy, mint mondjuk Bécsben. (Ma már tudom, hogy az sem baj, ha valaki félmeztelen vagy feltűnően öltözködve vonul vagy sminkelve vagy nőnek öltözve vagy bárhogy. Ez mindenki magánügye. Mindenki öltözhessen úgy, ahogy akar. Hogy másnak ez épp tetszik vagy nem, az teljesen érdektelen.) Nem jártam utána, nem néztem meg, hogy valójában milyen egy magyar menet, csak a saját ostoba prekoncepciómból és persze a társadalom által közvetített téves képből indultam ki. Ma már látom, hogy nagyot tévedtem. A problémán A fiúk a klubból című zseniális sorozat segített. Nem egy művészi sorozat, de érzelem, pszichológia, társadalomrajz bőven van benne és nagyon szórakoztató. A sorozatnak és a benne bemutatott melegfelvonulásnak köszönhetően én is megváltoztam és végre megszabadultam ettől a maradék legkisebb előítélet csökevénytől is. Elmentem többször is a budapesti felvonulásra és egyszer Bécsben is voltam, csak úgy összehasonlításképp. A bécsi egyszerűen fantasztikus volt, egy igazi öröm menet, zenével, tánccal, jókedvvel. Mint egy bármilyen utcazene fesztivál. Mindenki ott volt, melegek, heterók, felnőttek, gyerekek, öregek. Mi soha nem jutunk el ide. Nálunk senki nem mer még csak egy pink pólót sem felvenni, sokan semlegesítő "piros-fehér-zöld" karszalagot hordanak, s menetelnek szomorúan. Mint egy gyászmenet. A "Szabadság, egyenlőség, testvériség" eszméjének megvalósíthatatlansága feletti gyász.

A melegfelvonulásra nálunk azért van szükség, hogy látszódjon ez a társadalmi csoport. Még ha nagy is az ellenszenv ellenük. Az nem megoldás, ha meghúzzák magukat a melegek. Ez egy téves gondolat. Gyűlölet mindig volt, van és lesz. Soha nem szabad engedni. Mert csak rosszabb lehet. Ha most elbújnának, nem lenne felvonulás, akkor ez csak tovább erősítené a neonáci felhangokat. És akkor következő évben, ha úgy döntenének, hogy megpróbálnak újra felvonulni, az ellenállás nagyobb lenne már, sokkal jobban kéne küzdeni. Minél inkább visszavonulnak, annál nehezebb lenne újra előbújni. Nem szabad engedni jottányit sem. Mert ma még csak felvonulni nem lehet, holnap meg már beszélni, írni sem lehet a melegekről, transzszexuálisokról és másokról, mint a putyini Oroszországban, ahol ezzel végleg ellehetetlenítették az LMBTQIA emberek csoportjait. Most, amikor egyre jobban erősödik a neonácizmus, most, amikor a Gárda zavartalanul gyülekezhet és avathat, most kell igazán erősnek, kitartónak lenni, most kell minél jobban látszódni.

Ha pedig valaki gyűlölködni akar, hát gyűlölködjön, de mi, normálisak, nem vagyunk rá kíváncsiak. Tegye mindezt a négy fal között!  

...
M: Nem értem, hogy barátkozhatsz N-nel. Az ilyenekkel én szóba nem állnék.
B: Hát már én is gondolkozom rajta, hogy megszakítsam-e vele a kapcsolatot. Azért... azért haverkodok még vele, mert még reménykedek. Bár lehet, hogy nem kéne. Nem tudom... Ő még azért elég fiatal. Mondjuk alig fiatalabb nálam, de ő még elég éretlen érzelmileg. A többség, főleg a fiúk, általában éretlenebbek a koruknál. Viszont ő nagyon intelligens is, jóval az átlag fölött van és...
M: Pont ezért nem értem, hogy ha ennyire intelligens, akkor hogy vallhat neonáci nézeteket. Akkor ezek szerint mégsem túl értelmes.
B: De hidd el, nagyon okos, publikál is, kutatásokban vesz részt, nagyon jó a logikája meg minden. Az a baj, hogy ez az ultrajobbos baromság nem feltétlenül az észtől függ. Sajnos. Én sem igazán értem, hogy miért. Hogy ha egyszer megvan az intelligenciája, használhatná ezen a téren is. Csak sajnos a gyűlölet nem válogat. A többség ilyen. Egyszerűen jó valakit gyűlölniük, ettől jobban érzik magukat, mert úgy gondolják, többet érnek a gyűlölet tárgyánál. Ez valamiféle önbizalomdopping.
M: Tudom, hogy így van. Pont ezért irtózom ezektől az emberektől, szerintem szóra sem érdemesek. Tényleg nem értem, miért barátkozol vele.
B: Áh, de nekem nem a barátom, inkább max. csak a haverom. Pont emiatt nem is a barátom, mert ilyen emberrel nem tudnék barátkozni. Nem tudom magam igazán közel érezni egy ilyen emberhez... Az előbb csak elmagyaráztam, miért jó nekik a gyűlölet táplálása... N még fiatal és a fiatalok többsége a szülőket utánozza. Talán ő is. Legalábbis remélem. De általában ebben a korban ezek a neonáci gondolatok nem a sajátjuként jelennek meg. Amúgy N-nek elég rossz volt a gyerekkora, ebből is fakadhat... Mivel N elég értelmes és fiatal, még talán kinőheti. Ebben reménykedem. Még megváltozhat, ezért tartom még vele a kapcsolatot.
M: Hát szerintem nem olyan fiatal már. 23 éves. Ennyi idősen már azért lehetne annyi esze, hogy normálisan gondolkodik.
B: Szerintem még elég fiatal azért. Sokaknak ilyenkor tényleg nem alakult ki még a személyisége... Talán hogy ha beszélek vele, akkor hatással lehetek rá esetleg, talán változhat még. Jó lenne... Kár lenne érte, mert értelmes.
M: De akkor miért akartad megszakítani vele a ka...?
B: Mert... nem tudom... bár próbálkozom vele beszélni, de mindig nagyon felhúz. Néha már nagyon elegem van. Az a baj, hogy amúgy egyébként tök jó fej...
M: De olyan nincs, hogy egy neonáci jó fej...
B: Szerintem sincs:) Ah, nem tudom. Csak azért vagyok vele elnéző, mert még gyerek és tényleg okos. De én sem bírom már ezt egyébként soká. Ezért is adtam neki ultimátumot. Mint Z-nek anno.
M: Milyen ultimátumot adtál neki?
B: Hogyha nem változik meg egy éven belül, akkor megszakítom vele a kapcsolatot.
M: Hát én nem adnék neki egy évet, meg semmilyen türelmi időt. Z-nek is ilyen ultimátumot adtál? Nem is tudtam.
B: Igen, bár neki csak pár hónapot adtam. Ő már a negyvenes évei végén jár. És azért ilyen idősen már erősen a saját hibája, ha így gondolkodik. Jó, mondjuk ő nem mondott ki ilyen durva dolgokat, de azért érezhetően ott voltak a felszín alatt a neonáci érzelmek. Egyébként ő is értelmesebb, műveltebb volt az átlagnál. Jó, nem annyira, mint N, de azért...
M: Én egyáltalán azt nem értem, hogy hogy voltál képes Z-vel beszélgetni.
B: Eleinte még nem tudtam, hogy ilyen és nagyon összebarátkoztunk. Csak később derült ki számomra, hogy valójában elfojtott neonáci. Addigra valahogy kicsit olyan lett nekem, mintha az anyám lenne. Ő meg kicsit a fiaként tekintett rám. Egyébként ő annyira nem volt durva neonáci, visszafogott volt és csak nagyon a sorok között lehetett érezni, hogy miket gondol. Végülis nem tudom, miért mondtam ezeket, ez nem mentség. Ezért is szakítottam meg vele a kapcsolatot.
M: Nagyon jól tetted.
S: Hát nem tudom. Ha valóban anya-fia kapcsolatnak éreztétek a tiéteket, akkor ez nem biztos, hogy helyes volt.
B: Akármennyire is fájt, sajnos csak ez lehet a megoldás. Az ilyennel meg kell szakítani a kapcsolatot. Az ilyennel, ha nem változik meg, nem érdemes többé kommunikálni.
M: Szerintem meg egyáltalán nem érdemes vele semmit sem.
S: Szerintem meg, ha ilyen szoros a kapocs, akkor nem kell megszakítani a kapcsolatot. Csak nem kell erről a témáról beszélni. Például az én apám is homofób, de attól még az apám.
B: Te meg meleg vagy és az apád téged sem tolerál...
S: Ő más világban nőtt fel... Ez van. Attól még beszélgetünk, nem tagadott ki.
B: Hát az nem éppen szeretet, ha a te jelenlétedben buzizik. Csak elvisel, mert a gyereke vagy. De szerintem egy ilyen szülő nem is szülő. Egyszerűen nem érdemes arra, hogy családtagodnak tekintsd. Én is ezért nem állok többet szóba Z-vel. Jó, ő nem az igazi anyám volt, de a ti kapcsolatotok sem egy igazi apa-fia kapcsolat.
S: Jó, mindegy, hagyjuk... Szerintem attól még lehet beszélgetni, csak a kritikus témákat hanyagolni kell.
B: Én nem így gondolom.
S: Amúgy nem értem, mi nálad ez a megmentési vágy. Én úgy látom, senki sem változtatja meg a véleményét az alapvető dolgokban. Jó, talán ha egy-kettő. De most ezért fölösleges állandóan idegeskedni. Mert tudom, hogy mindig felhúzod magad. De ennek nincs értelme, csak fölöslegesen elcseszed az életedet ezzel.
M: Én is így gondolom.
S: Igen, csak szerintem van olyan, akivel nem kell megszakítani a kapcsolatot emiatt, például a szüleiddel vagy közeli barátokkal.
B: Az ilyen barát nem barát. Antiszemita és zsidó nem lehetnek barátok. Ilyen nincs.
M: Szerintem meg igaza van B-nek. Mindenkit el kell felejteni, aki ilyen, akármennyire is közel állt hozzád. Én csak azzal nem értek egyet, hogy az ilyen ember megváltoztatásával kéne fölöslegesen próbálkozni.
B: Nem tudom. Z igen közel állt hozzám. Valami igazad talán van, S... De nem, azt hiszem, mégsem. Nagyon nehéz ez. Azt sem tudom, miért akarom őket megmenteni. Talán hülye vagyok, azért. Nem tudom. Csak egyszerűen az van, hogy nem tudom megállni, hogy ne szóljak valamit, ha ilyen ultrajobbos szövegeket hallok fiatal és/vagy értelmes emberektől. N-nel amúgy más témákról elég jól el tudunk beszélgetni, ezért is kezdtem haverkodni vele. Dühítenek a szélsőséges szövegei. Csak valahogy meg akarom ezt a helyzetet oldani, egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne próbáljak valamit tenni. De lehet, hogy igazatok van és ennek egyáltalán nincs értelme.
M: Szerintem nincs. Ha valaki vérnáci, akkor nincs mit tenni. És nincs olyan, hogy szofisztikált, meg jó fej és rendes náci.
B: Tudom, a náci az náci. Mint amilyen Csurka is volt.
M: Pff, és az '56-osokhoz temették. Undorító.
B: Az. Egyre szarabb a helyzet itt Magyarországon. A rohadt Orbánék hagyják, hogy így legyen.
M: Még az lenne kurva jó, ha a Jobbik hatalomra kerülne.
B: Hát ha ez lesz a következő választásokkor, én elmegyek innen. Nem maradok ebben a fasz országban.
S: Hát akkor én is elmegyek, az tuti.
M: Én már most gondolkozom rajta. Itt egyszerűen nem lehet megmaradni. És kb. minden második ember kirekesztő valamilyen szempontból. De tényleg. Vagy a zsidókat, vagy a melegeket, vagy a cigányokat, vagy a románokat gyűlölik és még sorolhatnám. Már nagyon elegem van.
B: Nekem is. Áhh, na hagyjuk, mert csak ideges leszek ettől a témától...

***



 

köszönet orbánéknak, hogy megszüntetik a közszolgálati egyik legjobb műsorát, a zárórát. se tudósklub, se záróra, remek... adjunk a közszolgálatin is győzikét, az biztos jó lesz a népnek.
korábban említettem is a zárórát, mint kedvelt műsoromat: közszolgálati vs kereskedelmi tv. alinda különben - bár még van mit fejlődnie - jobb kérdező lett azóta. (egyébként meg respekt az lmbt emberek melletti kiállásáért, illetve azért, hogy a történtek után nem írta alá a szerződését a közszolgálatival.)

***

két álomduettem volt, amit korábban vagy a blogomon vagy valamelyik twitteremen említettem is: paolo nutini és duffy, valamint paolo nutini és amy winehouse. ezek közül már csak egy valósulhat meg, csak kérlek, paolo és duffy, ti vigyázzatok magatokra.

***

stohl mosogatása és kedves kollégáinak védő gyűrűje a polanski-ügyre emlékeztet engem. milyen emberek vannak!

***

ha a corvinus megszűnik, az szánalmas lesz. a "csak felaprózzák" egyenlő a megszüntetéssel, nem kell a mellébeszélés, kösz. a legjobb gazdasági felsőoktatási intézményt megszüntetni baromi nagy vétek. annak ellenére, hogy én nem szerettem oda járni (nem érdekelt ennyire behatóan ez a tudományterület, valamint magánéleti problémáim voltak), el kell ismerjem, hogy a bkáe, ma már corvinus egy igen jó egyetem. az ottani nappalis alapszak sokkal jobb volt, mint a mostani szak, ahova járok.
a mostani képzés, amit végzek, lehet, hogy azért szar, mert esti, de lehet, hogy azért, mert ik vagy azért, mert elte. nem tudom, az elte többi karja, szakja milyen. bár elég nagy az egyetem, biztosan vannak jó szakok, főleg a bölcsész szakok. de ez, ahol most fogok végezni, siralmas... az, hogy innen jó szakemberek kerülnek ki, nem a tanároknak (tisztelet a kivételnek!), hanem az eleve jóval átlag feletti iq-val rendelkező diákoknak köszönhető. de erről majd inkább diplomázás után írnék bővebben.
hoffmann rózsát amúgy honnan pottyantották ide a földre? borzalom. csak zárójeles megjegyzésként: megnézném, hogy végezné el az ik-t (már ha elég okos lenne) a lecsökkentett vizsga-, és tárgyfelvételi számával. na persze egyáltalán nem lehetetlen ilyen vizsgaszámmal is a végzés, csak hát nem véletlenül vonatkoznak most is külön szabályok az ik-ra, mint más szakokra...

***

remélem, az az ocsmányság nem esik meg, hogy a hatvannégytrollmegye szétbarmolja a szigetet. még jó, hogy nincs idén pénzem szigetre menni és nem kell ezt megszívnom. amúgy meg paolo-t a szigetre, meg mccartney-t és ringo-t, és persze duffy-t is és hasonlókat.

***

a házasság pedig két egymást szerető ember szövetsége. éljen new york állam!

***

ja, és smittt paál egy polyáca.
ásó, kapa, kalapács és sarló, meg munkaalapú társadalom választ el a nyugattól, kína meg egyre közelebb. szar a zélet.

*************

nem tudom, csak nekem tűnt-e fel a kármán irén - malina hedvig - zsanett hármas?
időben nem sokkal követték egymást, s mindhárom esetben egyetlen gyenge nő állt szemben a gonosz, nagy hatalommal. persze zsanett esetét lehet vitatni, de valahogy elég hihetetlennek tűnik, hogy egy fiatal lány megvádoljon öt rendőrt ilyesmivel. ehhez nagyon őrültnek kéne lenni. hogy merne velük szembeszállni? a rendőrségnek pedig megvan a módja rá, hogy elsimítsa az ilyesmit... persze az is lehet, hogy zsanett nem mondott igazat, én inkább mégis zsanett ártatlansága felé húzok. a másik két esetben viszont egyértelmű, hogy a nők áldozatok voltak, s a hatalmasok voltak a bűnösek, miközben mindkét nőt meghurcolták és őket próbálták bűnösnek beállítani. remélem, kármán irénnek sikerül egyszer publikálnia, amit kiderített. bár ha az életébe kerülne, akkor inkább ne tegye.

őszi este volt mikor először láttalak
egy megszokott szomorkás szürke nap
s akkor te ott álltál a fényben váratlanul
szemem a szemedbe akadt vadul
kalapált a szívem s rabul ejtett mosolyod
s a fény ahogy szép hajadon osont
le a válladon egészen édes kezedig
s hirtelen visszaszökött szemedig
én csak álltam ott és babonázva néztelek
és elöntött az érzés: szeretlek

Teljes szívemből, teljes mellszélességgel:


Bűntudatom tudatom: zavaros a tudatom,
agyméretem parányi, akárcsak egy szubatom,
így lehet, hogy nem vágtam Auchan-beli melódat,
bocsánatkérésemül fogadd e kis mell-ódát!
Köztudott, hogy olykor beüt egy kisebb hírzárlat
agyamba, hol a kulccsal nem találom a zárat.
Így élek én szőke nőként – egy agyatlan véglény.
Memóriazavaros retardált – ez a vég, lány!
De legalább az alakom jó, mellem is feszes,
majd bögyöm kiengesztel, minek is legyek eszes?

Folytatom akkor két előző bejegyzésem témáját:) Előző posztok:

Dal- és videólista: Paolo Nutini

Bécsi koncertélményem: Paolo Nutini

----------------------------------------------------------------

Ez a három kevésbé jó minőségű, meg rövid:

Paolo Nutini - Arena Wien 1/3

Paolo Nutini - Arena Wien 2/3

Paolo Nutini - Arena Wien 3/3

Két jobb felvétel:

Paolo Nutini - Arena Wien - Candy 

Paolo Nutini - Arena Wien - These Streets 

Találtam három képet is:

A képek nagyban:

Paolo in Vienna 1, Paolo in Vienna 2, Paolo in Vienna 3

És végül a két osztrák cikk, amit találtam és lefordítottam:

Paolo Nutini tökéletes koncertet adott Bécsben

Paolo Nutini szerda esti bécsi fellépése egyike volt azon koncerteknek, amelyeken a zene lebilincseli a hallgatóságot és az utolsó hangig nem ereszti. A skót az Aréna nyitott ege alatt különböző stílusok csodálatos egyvelegét szervírozta, ahol a kínálat a ska-tól a blues-on keresztül a hilly billy-ig terjedt és minden műviség nélkül, tiszta érzelmekkel és tudással adta elő. Teljesen mindegy volt, hogy Nutini milyen tempóban haladt a bandájával, a közönség készségesen követte. Az előjelek jók voltak: a 23 éves a háromszor olyan idősen hangzó hangjával "These Streets" és "Sunny Side Up" (Warner) címmel két fantasztikus albumot adott ki. Ehhez kötötte a dalszerző érezhető könnyedséggel a gospelt, soul-t, rockot, popot, blues-t, reggae-t és más hatásokat - és emellett természetesnek hangzott, lazának és úgy, mintha csak a múlt század '50-es és '60-as éveiben nőtt volna fel. A skót korát ugyanis az ember nemcsak hangja csengése miatt nem hiszi el, hanem azért is, mert annyira szuverén módon mozog a korszakok között és időtlenül ível át azokon.
A vidám "10/10" nyitotta a kétórás előadást és adott egy kis ízelítőt, hogy mi minden várható még. A hét fős banda tökéletesen hangszerelte a ska dalt, Nutini odaadással énekelt, fúvósok helyettesítették a gitárokat, az átdolgozások helyükön voltak. Hogy milyen jó Nutini dalszerzői kvalitása, az élőben megmutatkozik: Ahol a "Candy" című slágerben a pompás stúdióprodukció lecsitul, azt a koncerten a frontember a csapatával szenvedéllyel egyenlítette ki - ez már magasiskola volt. Mindegy volt, hogy a nagy hang a "Coming Up Easy"-ben áramlott vagy hogy a tempó egyik vagy másik balladával ("High Hopes") lelassult, hogy a tánczenét felváltották a rock riffek vagy éppen a népi zene country részekkel: a zenész nem feküdt ki, minden összeállt egy koncertélménnyé, ami tartós boldogságot eredményezett. Zárásként, amikor Nutinit a hosszú ovációval nem akarták hagyni elmenni, adott egy szóló előadást a "Spanish Harlem"-ből az akusztikus gitáron. A skót a társszerzők számát így vezette be: "Ismeritek Phil Spectort? Őrült haj, fegyver, puff!"

(Wolfgang Hauptmann/APA)

Paolo Nutini: Egy fiú, akibe belezúgtak a lányok

Paolo Nutini, a skót munkásosztály sanzonénekese annál is többet tett, minthogy otthonossá tette a Bécsi Arénát. A források, melyeket művészetével megcsapol, mélyen az R&B hagyományokban gyökereznek.

Kócos hajzat, érzéki ajkak, dohányfüstös hang - Paolo Nutini felé könnyen táplálják első anyai érzéseiket a tinédzser lányok. És ennek ellenére lakik benne valami, egy idős lélek a 23 éves skót Paisley-ből származó énekes-dalszerzőben, aki, ahelyett, hogy derék módon átvette volna az apja Fish'n'Chips bódéját, vette a tarisznyát és a pop világában vetette meg lábát. Ahmet Ertegün, a legendás amerikai-török zenemogul és az Atlantic kiadó alapítója fedezte fel. A források, melyeket művészetével megcsapol, mélyen az R&B hagyományokban gyökereznek. Innen a reggae-be és a konvencionális rockba tett kirándulások sem tévutak.
Első bécsi koncertjét, mint fő fellépő, Nutini egy kieresztett hangú reggae-vel, a "10/10"-nel kezdte, ami a második, "Sunny Side Up" című albumának nyitó száma, mely Angliában 2009-ben a slágerlista első helyére ugrott. Csukott szemekkel görnyedt a főként lányokból álló közönsége előtt. Egyszerű szürkébe öltözködött, s csak a hangján keresztül kommunikált minden benne rejlő színt. A falzett és a rekedtség között ingázó énekstílusát, ami nem takarékoskodik a pátosszal, akár groteszknek is lehetne találni. De a munkásosztály miliőből való származása a legfontosabb ellensúlya a lovagias és romantikus pózainak, amibe a dalait erőlteti. A vonakodásával, hogy elhagyja az otromba skót dialektust, nem egy BBC riportert ejtett már kétségbe. Még a nyitott egű Arénában is, ahova minden jegy elkelt, csak találgatni lehetett, hogy mit akart ez a fiatalember a számai között mondani. A könnyed, zavaros monológjait befűtötte néhány üveg alkohollal, alkalmasint több jóleső csikkel is. Egy kicsit aggódni is kellett érte!

De mihelyt a banda groove-ban volt, Nutini is sínen volt. Bronzos fényű torokkal búgott saját dalaiban, mint a "High Hopes", mesélte el a vidéki fiú kavargásait a nagyvárosban, Londonban ("These Streets"), bőséges szívfájdalommal és tudással arról, hogy a vonzalom milyen kockázatos. Mint az új "Bear Me in Mind"-ban, amely szép sorával - "You look just like Brigitte Bardot, resting on a blanket, in a Paris penthouse on the Sacre Coeur, sipping on your icecold daydream, giving off this vintage air of lust and confidence" - elbűvölt. (Mint az új "Tarts meg emlékeidben" című számban, amely szép sorával - "Pont úgy nézel ki, mint Brigitte Bardot egy pokrócon fekve egy párizsi előtetőn a Sacre Coer-ön, kortyolgatva a jéghideg álmodozást, kibocsátva a bujaság és bizalmasság szüreti levegőjét" - elbűvölt.) A titkos szerető merészen provokált: "Just bear me in mind, when your husband comes home." (A titkos szerető merészen provokált: "Csak tarts meg emlékeidben, mikor a férjed hazajön.")

Emlékezés Phil Spectorra

Markáns hanggal ölelte körbe Nutini slágereit, a "Growing Beside You"-t és a "Candy"-t és tette elevenné az olyan dalokat, mint a "Last Request", sóvárogta a szerelmi esküket, mint a "Darling, I'll bathe your skin, I'll even wash your clothes, just give me some candy before I go". (Markáns hanggal ölelte körbe Nutini slágereit, a "Growing Beside You"-t és a "Candy"-t és tette elevenné az olyan dalokat, mint a "Last Request", sóvárogta a szerelmi esküket, mint a "Kedvesem, lemosom a bőrödet, még a ruháid is kimosom, csak adj egy kis édeset, mielőtt megyek".) Ehhez nyögtek a gitárok, zokogtak a trombiták, s énekelt teli torokból a sok szöveget ismerő rajongó. "Gyötrődő lélek kell, hogy elénekelj egy gyötrő dalt", kommentálta Nutini. Egy magával ragadó este, mely a "Spanish Harlem" egy elragadó verziójával végződött, a Phil Spector producer jegyezte Drifters-slágerrel. Nutini, felvilágosítólag: "Ismeritek Phil Spectort? Nem? Őrült haj, fegyver, puff!"

("Die Presse", nyomtatott kiadás: 2010.07.09.)